Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1849. november 20-án adták át a Lánchidat, amely Budapest ikonikus jelképe lett. Ez az impozáns híd nemcsak a Duna két partját köti össze, hanem a magyar kultúra és történelem szerves részévé is vált. Azóta számtalan emlék, tör

Budapest patinás jelképének története tele van izgalmas és meglepő fordulatokkal.

Budapest egyik ikonikus szimbóluma hivatalosan 1849. november 20-án nyitotta meg kapuit - számolt be róla az MTI.

Pontosan egy évszázaddal később, 1949. november 20-án ismét hídavatóra került sor, amikor ünnepélyesen átadták az újjáépített Lánchidat. E híd sorsa a második világháború végén, Budapest ostroma során tragikus fordulatot vett, hiszen a német csapatok felrobbantották. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának dokumentumai számos izgalmas részletet tárnak fel a Lánchíd gazdag és viharos történetéből.

A reformkor időszakában Pest dinamikus fejlődése és gazdasági központtá válása, valamint a forgalom folyamatos növekedése elengedhetetlenné tette, hogy tartós összeköttetést alakítsanak ki a Duna két partja között.

Az állandó híd megépítése Széchenyi István gróf szenvedélyes törekvése volt, aki a modern Magyarország szívében, az egységes Budapest városában látta a jövőt. A "legnagyobb magyar" elkötelezettsége nem csupán politikai ambíciókból fakadt; személyes tragédiák is ösztönözték őt a Hídegylet 1832-es megalapítására. 1820 telén, amikor a jégzajlás miatt egy teljes hétig képtelen volt átkelni a folyón, fájdalmasan érezte, hogy a híd hiánya milyen súlyos következményekkel járhat: emiatt lemaradt apja temetéséről, ami mély nyomot hagyott benne. Ezen élmények hatására fogott bele a hídépítés ügyének szorgalmazásába, hogy mások ne tapasztalják meg ugyanazt a fájdalmas helyzetet.

A híd megvalósítása hosszú időt vett igénybe, mivel heves viták zajlottak arról, hogy a tervezett boltozott kőhíd vagy inkább a könnyebb, kevesebb pillérrel rendelkező függesztett lánchíd lenne-e a megfelelő választás. A hatóságok aggodalmukat fejezték ki a hídpillérek miatt, mivel attól tartottak, hogy azok fokozhatják az áradások és a jégzajlások kockázatát. Végül, 1836-ban az Országgyűlés döntést hozott a híd megépítéséről, amely új fejezetet nyitott a közlekedés történetében.

A híd építését irányító Országos Küldöttség elnökének Széchenyi Istvánt választották, aki a görög származású Sina György bankár anyagi és erkölcsi támogatásának köszönhetően tudta megvalósítani elképzeléseit. Sina hívta Pestre William Tierney Clark angol mérnököt, aki a Temze fölött ma is látható lánchídját tervezte Marlow-ban. Ezt a híres hidat Széchenyi és Andrássy György is meglátogatta 1832-ben, inspirálva ezzel a budapesti híd építését.

William Tierney Clark három különböző hídtervet dolgozott ki, amelyek közül 1838-ban a 380 méter hosszú, háromnyílású verziót választották végül megvalósításra.

A szerződés, amelyet a nemzet nevében József nádor, a részvénytársaság nevében Sina írt alá, kimondta, hogy a Lánchíd egymérföldes körzetében újabb hidat nem lehet építeni, és azt is, hogy az átkelésért mindenkinek vámot kell fizetnie. A befolyt pénzt a részvénytársaság a híd karbantartására fordította.

Az építkezés vezetésére a tervező névrokonát, Adam Clarkot kérték fel. Az alapozáshoz cölöpsorral védett ideiglenes földgátat használtak, a pillérek és a hídfők helyéről kikotorták a kavicsot, a közöket vízzáró agyaggal töltötték ki, és leástak a teherbíró talajig. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, az alapkövet a pesti hídfő alapgödrében 1842. augusztus 24-én helyezte el ünnepélyesen az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor.

A szlavóniai fenyőfából készült több ezer cölöp leveréséhez a verőkossal darabonként 400 ütést mértek, a munkával két év alatt végzett mintegy nyolcszáz munkás.

A cölöpök zöme máig a Duna mélyén pihen. A hídpilléreket és falakat 1847 júliusára sikerült befejezni; a szükséges vasöntvényeket és láncokat Angliából szerezték be. A láncokat úszóállványokról, a parton működő gőzgép, csigasorok és görgők segítségével emelték a helyükre. 1848. július 18-án azonban tragédia történt: az utolsó beemelendő elem tartó lánca elszakadt, és ezzel együtt a munkahidat is elragadta a Duna. A baleset következtében egy munkás életét vesztette, míg Széchenyi, aki a folyamatot csónakból figyelte, a vízbe esett, de szerencsésen ki tudott úszni a partra.

A még átadás előtt lévő híd félig kész útpályáján 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi: Bónis Sámuel országos biztos a Szent Koronát menekítette Debrecenbe. Néhány nappal később a kereszttartókra fektetett fapallókon 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú kelt át Pestre a hídon, amelyet 1849 májusában, Buda ostroma alatt a Várat védő osztrák Hentzi tábornok utasítására fel akartak robbantani.

A hidat 1849. november 20-án avatták fel, mindössze néhány hónappal a szabadságharc elbukása után. A történelem iróniája, hogy a hídon elsőként Julius Haynau, az osztrák katonai és polgári főparancsnok vonult át, miközben a megépítését kezdeményező Széchenyi István, aki ekkor már a döblingi ideggyógyintézet falai között élt, soha nem tapasztalhatta meg, milyen érzés átkelni rajta.

A felhajtókat 1850 óta őrzik Marschalkó János által faragott négy impozáns kőoroszlán, amelyeknek nyelve van, ellentétben a városi legendákkal. A Lánchíd 1870-ben került az állam birtokába, és az 1873-ban egyesített Budapest szimbólumává vált. A Széchenyi Lánchíd nevet 1899-ben nyerte el, fél évszázados fennállásának ünneplése alkalmából, így vált a főváros és az egész ország ikonikus jelképe.

Az 1913 és 1915 között megújított híd, valamint a pesti lánckamrája sajnálatos módon a második világháború végén, 1945. január 18-án a visszavonuló német csapatok robbantották fel. Az 1948-49-es újjáépítés alkalmával a pillérek kapuzatait jelentősen kibővítették, a hídfőket szélesebb formában alakították ki. A vámszedő házakat eltüntették, és a budai hídfőnél egy gyalogos-aluljárót, míg a pesti hídfőnél egy villamos-aluljárót hoztak létre. Az újjáépített híd ünnepélyes átadására 1949. november 20-án került sor, pontosan egy évszázaddal az első hídavató esemény után, Rákosi Mátyás részvételével.

A főváros első állandó hídja 1973-ban nyitotta meg kapuit, majd 1986 és 1988 között jelentős felújításon esett át. 150. születésnapja alkalmából pedig új, lenyűgöző díszvilágítással gazdagodott, amely még inkább kiemeli szépségét a város panorámájában.

A Lánchíd teljes körű műemléki felújítása 2021 tavaszán vette kezdetét, és a munkálatok során számos kihívással szembesültek. A híd megújítása végül 2023. augusztus 4-én valósult meg, miután két év és öt hónap elteltével befejeződtek a korszerűsítési munkák. A rekonstrukció során kialakított forgalmi rend a felújítást követően is érvényben maradt, így az egyéni járműforgalom nem tért vissza a régi kerékvágásba.