Szentgyörgyi Zsuzsa: Paks 2 kapcsán A Paks 2 projekt körüli diskurzus során számos szempontot érdemes figyelembe venni. A beruházás nem csupán energetikai szempontból jelentős, hanem gazdasági és környezeti hatásai is komoly vitákat generálnak. A modern

A bővítés mellett szóló érvek között kiemelkedően fontos, hogy jelenleg is jelentős mértékben, akár a 60 százalékot is elérve, függünk az áramimportról. Egyre gyakrabban tapasztalhatók olyan időszakok, amikor ez az arány drasztikusan emelkedik, ami rávilágít a fenntartható energiaforrások fejlesztésének sürgősségére.

Néhány hónappal ezelőtt megdöbbentő hírek érkeztek az Ibériai-félszigetről: leállt a villamoshálózat, és áram nélkül maradtak a spanyolok és a portugálok. Napokon át küzdöttek a következményekkel, ami jól mutatja, mennyire elengedhetetlen a villamosenergia a modern életben. Nemrégiben számot vetettem azzal, hány elektromos készülék található a kétszemélyes háztartásunkban, és meglepődve tapasztaltam, hogy körülbelül 80 készülék mellett még a világítóeszközöket is számításba kell venni. Félelmetes érzés, amikor még néhány órára is elmegy az áram. Sajnos ez a napokban velem is megtörtént, ráadásul két egymást követő napon, többször is. Most aggódva várom, hogy mikor következik be újra egy hasonló eset.

A villamos energia elengedhetetlen része mindennapi életünknek. Hazánkban ez a szükséglet folyamatosan növekszik, és a közeljövőben még jelentősebb mértékben fog megugrani. Ennek a fokozódó igénynek a kielégítése érdekében sürgősen szükség van az atomenergetikai kapacitások bővítésére, amely magában foglalja a már megrendelt két reaktor mihamarabbi üzembe helyezését. Egyértelmű, hogy az ország egy nehéz helyzetben találja magát: egyrészt a nemzetközi kötelezettségek, másrészt pedig a folyamatosan növekvő villamosenergia iránti kereslet miatt. Még akkor is, ha a jelenleg sürgető rendszer-, vagy akár kormányváltást szorgalmazó politikai erők némelyike ellene van a már folyamatban lévő Paks 2 építésének, a helyzet megoldása elengedhetetlen.

A szélenergia révén jelentősen csökkenthetjük az áram költségeit, míg az új paksi orosz blokkok sosem fogják megtéríteni a tízezer milliárd forintos beruházási költségeiket.

Mielőtt azonban e problémára rátérnék, némileg visszalépek az időben. Az 1990-es rendszerváltás, majd a hatalom megszerzése érdekében a Duna-Kör, az MDF és az SZDSZ elkövetett egy hatalmas történelmi bűnt. "Felrobbantottak" egy 85 százalékban kész művet: a nagymarosi vízlépcsőt és a hozzá kapcsolódó erőművet. Ezáltal elvesztettünk egy nagyon fontos vízgazdálkodási, árvízvédelmi lehetőséget, továbbá elmaradt egy nemzetközi vízi út hajózhatósága. Lemondtunk egy szinte ingyenes melléktermékről is: a vízlépcső működése kapcsán kinyerhető mintegy 450 megawatt teljesítményű villamosenergia bekapcsolásáról a hálózatba (ez közelítőleg 90 százaléka egy paksi reaktor teljesítményének). Ráadásul mindenféle nemzetközi jogi ütközésekbe is bonyolódott az ország. Ha, mint mostanság a sajtóban olvasható, a kormány újra akarja éleszteni a közös művet, az legalább évtizedes munkát és igen nagy pénzráfordítást igényel. Ezt a hatalmas politikai, gazdasági és társadalmi bűnt nem szabad megismételni!

Úgy tűnik, az Orbán-kormány elkezdett foglalkozni azzal a lehetőséggel is, hogy mégsem épül meg Paks 2

Eldöntendő tehát a kérdés: vajon a Paks 2 projekt megvalósítása a helyes út, vagy inkább egy teljesen új, alternatív megoldás keresése lenne a célravezető? Ez egy komoly dilema! Ha a múltba tekintünk, világosan látszik, hogy az oroszokkal kötött megállapodás – tehát a jelenlegi projekt – az Orbán-kormányra jellemző, vitatható módszerekkel van átszőve. Ezt a megállapítást alátámasztó konkrét példákat is tudok hozni. Ne felejtsük el figyelni a dátumokat!

2012 kora őszén egy nemzetközi konferencián találkoztam egy régi ismerősömmel, Kovács Pállal, aki a paksi energetikai szektor egyik kiemelkedő alakja volt, és akkoriban energetikai államtitkári posztot töltött be. A beszélgetés során rákérdeztem, mikor várható, hogy végre kiírják a tendert Paks 2 kapcsán. "Talán év végén!" - felelte határozottan. Azonban egy pillanatra elgondolkodott, majd hozzátette: "Inkább jövő tavasszal!" Végül egyik időpont sem vált valóra; a következő év őszén az akkori gazdasági miniszter kérdésre válaszolva magabiztosan jelentette be, hogy biztosan év végén kiírják a reaktorbővítési tendert. De mi történt valójában? Az ígéretekből semmi nem valósult meg, hiszen 2014 január közepén a magyar kormány, mindenféle pályáztatás nélkül, Moszkvában aláírta a megállapodást az orosz féllel két új paksi reaktor építéséről. A tender, amelyen addig körülbelül 40 szakember dolgozott több mint két éven át, végül a feledés homályába merült.

Villamosmérnökként és nukleáris szakmérnökként szeretném hangsúlyozni, hogy az orosz nukleáris technológia a világ élvonalába tartozik. Műszaki szempontból tehát egy nyílt pályázaton akár győztesek is lehetnének az orosz cégek. Azonban a gazdasági aspektusokat és a hitelfeltételeket illetően sajnos nem rendelkezem információkkal, mivel ezek a részletek évtizedek óta titkosítva vannak. Összességében megállapítható, hogy a pályáztatás teljes mellőzése semmiképpen sem magyarázható, és egyértelműen elítélendő eljárásról van szó!

Új uniós vizsgálat várható, mivel már egyik feltétel sem teljesül azok közül, amelyeket az Európai Bizottság 2017-ben figyelembe vett a Paks 2 bővítésének engedélyezésekor. A legfrissebb felmérés eredményei alapján a magyar lakosság körében a többség elutasítja az orosz Paks 2 projektet.

Ha a közeljövőben bekövetkezne egy -- mondjuk így -- rendszerváltás, és a győztes pártok (többes számot használok, mert remélem, kívánom, szavazóként pedig törekszem rá, hogy ne egyetlen párt legyen a győztes) kormánya elhatározná, hogy elszakadnak az orosz reaktorokról, megszüntetik a szerződést és új tendert kiírva kezdenek az építésbe, abban az esetben vizsgáljuk meg a következményeket:

1. Egy érvényes nemzetközi szerződés egyoldalú felbontása súlyos anyagi következményekkel jár. Többnyire nemzetközi bíróság állapítja meg a kötbért. Ez nagyságrendileg néhány százmillió, esetleg milliárd dollárba kerülhet.

A felbontás esetén egy új tender kiírása válik szükségessé. Ennek előkészítése legalább fél évet igényel, de előfordulhat, hogy ennél hosszabb időtartamot vesz igénybe. A pályázat közzététele után a beérkezési határidő legalább egy újabb fél év, míg a beérkezett pályázatok elbírálása és a nyertes kihirdetése is minimum fél évet foglal magában. Ezzel már másfél évnél járunk. A győztes ezután elkészíti a megvalósítási terveket és a szükséges számításokat, amely szintén körülbelül fél évet vesz igénybe. Miután a hatóságunk megkapta a dokumentációt, elvégzi az elbírálást és kiadja az engedélyeket. Ha minden rendben zajlik, ez is legalább fél évet igényel. Tehát optimális körülmények között is elérhetjük a két és fél, de inkább három évet. Mielőtt elkezdődhetne a terepi felvonulás, előbb el kell bontani mindazt, ami korábban készült, ami több hónapot, akár egy évet is igénybe vehet. Ezt követően indulhat az új építkezés. Összességében tehát, nagyon kedvező esetben is, legalább öt, de inkább hat, sőt, akár nyolc év telhet el, mire az első reaktor csatlakozhat a hálózatra.

3. Mi következik ezután? A jelenlegi négy reaktor üzemidejének meghosszabbítása 2032 és 2037 között elkerülhetetlenül leállításhoz vezet, hacsak nem sikerül egy újabb húszéves hosszabbítást elérni. Már folyamatban van a munka ezen a téren. Azonban egy rendkívül fontos kérdés merül fel: mennyire reális az újabb élettartam-hosszabbítás megvalósítása, vagyis mennyire valószínű, hogy a jövőbeli működés minősége és biztonsága folyamatosan garantálható lesz. Ezen túlmenően, ez nem egy új bővítési lehetőség, hanem csupán a már most is szűkös ellátási helyzet fenntartásának kihívása.

Egy rövid helyzetképet szeretnék vázolni, amely bár technikai jellegű, mégis kulcsfontosságú érvet szolgáltat a Paks 2 bővítésének folytatása mellett. Jelenleg villamosenergia-ellátásunk már most is feszes határokon belül működik, és ez a helyzet a következő években csak fokozódni fog az egyre növekvő igényekkel. Az újonnan telepített üzemek miatt a jövőben jelentős terhet jelent majd az akkumulátorok gyártása, lebontása és újrahasznosítása. Ráadásul a mesterséges intelligencia robbanásszerű elterjedése is drámai módon megemeli a fogyasztási igényeket. Továbbá, a közelmúltban bejelentett haditechnikai gyártás bővítése is várhatóan jelentős áramfogyasztást generál hazánkban. Nem utolsósorban, az elektromos autók elterjedése is komoly kihívást jelent, hiszen ezek üzemeltetése egyre növekvő áramigényt követel meg. Ezek a tényezők mind azt mutatják, hogy a Paks 2 bővítése nem csupán egy lehetőség, hanem elengedhetetlen lépés a jövőbeli energiaellátás biztosítása érdekében.

Sok a kockázat, elszálltak az árak, szóval akár 20 ezer milliárd forintba is kerülhet a paksi bővítés

A bővítés mellett szóló érvek között kiemelkedően fontos, hogy jelenleg is jelentős mértékben, akár a 60 százalékot is elérve, függünk az áramimportról. Egyre gyakrabban tapasztalhatók olyan időszakok, amikor ez az arány drasztikusan emelkedik, ami rávilágít a fenntartható energiaforrások fejlesztésének sürgősségére. Kiugró terhelés jelent meg például idén január 20-án kora délután, amikor sem a nap-, sem a szélerőművek nem teljesítettek, mert szélcsendes és borult volt az idő. Sőt, ezek a "tiszta" erőművek a maguk fenntartására is leszívtak valamennyi áramot a hálózatból. Nyáron, június 26-án is előfordult rövid időre hasonló terhelési csúcs. Ilyenkor mindenképpen importálni kell, ami viszont komoly biztonsági problémákkal járhat. Egyúttal ez a két dátum azt is jelzi, hogy a téli és a nyári gondok közelítenek egymáshoz. Következtetésképpen, a két új atomreaktort mihamarabb meg kell építeni és üzembe kell helyezni. Ráadásul, már előrehaladottak Pakson a földmunkák, mi több, a szükséges nagy egységeket az első reaktorhoz le is gyártották.

Ami viszont a nemzetközi politikai ügyeket, élén a most is folyó háború kihatásait illeti, azokhoz nem tudok érdemben hozzászólni, mert nincs felkészültségem és főleg megfelelő adat- és ismeretbázisom. Márpedig mérnökként úgy neveltek, és szakmai életem során be is tartottam, hogy ilyen helyzetben tartózkodjak a véleménynyilvánítástól, még inkább az esetleges helytelen cselekedetre buzdítástól.

Zárásként érdemes megemlíteni, hogy napjainkban az atomenergia újraéledése figyelhető meg világszerte, különösen a klímaválság kapcsán felmerülő megoldási lehetőségek fényében. E fejlődés egyik izgalmas aspektusa a kis moduláris reaktorok (SMR) térnyerése, amelyek szinte divatos megoldássá váltak. Az ilyen reaktorok megrendelésekor azonban elengedhetetlen, hogy a valós és tisztességes pályáztatás lehetőségével éljünk, hogy a legjobbat hozhassuk ki belőlük.