Színészek, akiket mindenáron sztárrá akartak varázsolni, de a csillagfény elkerülte őket.

Akadt közöttük olyan, aki saját magát rombolta, nehezen besorolható karakterek, egyhangúak, és volt olyan is, aki egyszerűen csak nem fejlődött eléggé.

Ahogyan sok más kollégája, Breckin is a horrorfilmek sötét bugyraiban kezdte pályafutását, elsőként a "Rémálom az Elm utcában 6.: Freddy halála - Az utolsó rémálom" című alkotásban (1991) tűnt fel. Ezt követően a "Spinédzserek" (1995) című filmben játszott egy kisebb, de jelentőségteljes szerepet, valamint részt vett egy remek indie vígjátékban, a "Nyomás!"-ban (1999). Az igazi áttörést azonban a "Cool túra" (2000) hozta el számára, amely az "Amerikai pite" népszerűségével szárnyra kapott. Ekkor Breckin a főszereplői székbe ült a pikáns tinivígjáték road movie-jában. Ezt követően a média figyelme is felerősödött, és számos szerepajánlat érkezett, de sajnos nem mindig hozott bölcs döntéseket a választásai során.

Számos kisebb munka után jött a nagy pénzes felkérés, az élőszereplős Garfield (2004), ami ugyan jól fizetett, de ha egy animált macska mellett kell játszanod a másodhegedűst, azt bizony megsínyli a karriered. Breckin azóta is aktív, rengeteg sorozatban is epizodista volt, például a Doktor House-ban, sőt, saját szériái is voltak, mint a Franklin és Bash (2010) vagy a Négy férfi, egy eset (2012), de igazi sztár sosem lett belőle. Viszont megtalálta azt, amiben igazán jó. A Robot Chicken című, bizonyos körökben kultikusnak számító animációs sorozat egyik írója és szinkronhangja lett - előbbi minőségében még Emmyre is jelölték.

Az áldás és átok kettősét hordozza, ha valaki egy olyan ikonikus filmben szerepel, mint az Amerikai pite (1999). Miközben a világ megismeri az embert, azonnal be is skatulyázza. Ez történt Jason Biggs-szel is, aki a film és annak három folytatása révén a "pités" Jimként vált ismertté. Biggs már ötéves korától aktívan színészkedik, és gyerekszereplőként az As The World Turns című szappanoperában már Emmy-jelölést is kapott. Aztán jött az Amerikai pite, ami világsikert hozott számára, de ez a hirtelen népszerűség nem volt könnyű számára. Főleg vígjátékokban szerepelt ezután, mint például a Lúzer (2000), ami a Wheatustól származó "Teenage Dirtbag" dallal vált ismertté, vagy a Jay és Néma Bob visszavág (2001). Karrierje csúcsát a Csak az a szex (2002) jelentette, ahol a neves Woody Allen rendezésében Christina Ricci volt a partnere.

Ezt követően inkább a színház világában találta meg a helyét, ahol verseket írt, és csak egy alkalommal ragyogott fel a remény fénye, amikor a Narancs az új feketében (2012) című sorozatban Piper, az újságíró vőlegény szerepét játszotta el, és ezzel két évadon át megmutatta tehetségét. Azonban ezt követően szinte teljesen eltűnt a sűrű ködben. Később a Zsenik közt (2020) című sitcomban kapott főszerepet, amely nálunk mindössze 2,9 pontos értékelést tudott felmutatni, és a kritikák is kifejezetten negatívan nyilatkoztak róla. Legutóbbi szereplése pedig a Minden idők legjobb karácsonyában (2023) volt, amely még ennél is gyengébben teljesített. Azóta csak néhány Twitter-bejegyzése maradt, amelyek után rendre elnézést kér a követőitől.

Az egzotikus nevű francia, ír, német, hawaii és filippínó felmenőkkel rendelkező, Hawaiin született Shannon Marie Kahololani "Shannyn" Sossamon egy időben az új, alternatív Angelina Jolie volt. Amint elvégezte a főiskolát, Los Angelesbe költözött, itt táncolt és modellkedett, videóklipekben játszott. Gwyneth Paltrow testvére szülinapi buliján, ahol a DJ-nek segített be, fedezte fel egy casting direktor, aki rögtön be is nyomta a Lovagregénybe (2001), ami hatalmas siker lett, és úgy tűnt, Shannynból sztárt lehet csinálni. Jött is a 40 nap és 40 éjszaka (2002) Josh Hartnett oldalán, és A vonzás szabályai (2002), ahol egy kicsit sötétebb oldalát is megmutathatta.

Egy fiatal színésznő karrierjében gyakran bekövetkezik a váratlan fordulat, és így történt ez vele is: teherbe esett, majd majdnem két évre eltűnt a reflektorfényből. A visszatérése sajnos nem hozta meg a várt sikert, és többnyire gyengébb szerepekkel próbálkozott. A kivételt képezte egy rendkívül népszerű indie vígjáték, a Csuklónyiszálók (2006), amely a közönség szívébe lopta magát, de azóta a produkciói meglehetősen vegyes színvonalat mutattak. Talán érezhette, hogy a színészet terén megrekedt, így új utakat keresett: egy videós produkciós stúdiót alapított, és húgával közösen egy punk-rock zenekarban dobol. Azóta is néha feltűnik a vásznon – például Matt Dillon feleségeként a Wayward Pinesban (2015) – de lelkesedése már nem az igazi.

Az Amerikai pite (1999) emblematikus karakterének, Stiflernek köszönhetően vált Seann William Scott a fiatal generáció egyik legemlékezetesebb színészévé. A film bemutatása előtt Scott még a Home Depotban és a helyi állatkertben dolgozott, és annyira ismeretlen volt, hogy csupán 8000 dollárt kapott a szerepéért. Ezzel szemben az Amerikai pite: A találkozó (2012) során már 5 millió dollárt keresett, ráadásul a film bevételéből is részesedett. A film sikerét követően a stúdiók próbálták akciósztárt faragni belőle - bár megvolt hozzá a sportos múltja és impozáns megjelenése, a tehetsége és a karizmája már nem volt olyan kiemelkedő.

Igaz, játszott vígjátékban is, mint a Hé, haver, hol a kocsim? (2000), de a két nagy dobása Az Amazonas kincse (2003) volt Dwayne Johnsonnal és a Golyóálló szerzetes (2003) a hongkongi színészlegendával, Chow Yun-Fattel. Ez volt a szakmai csúcs, bár még volt pár jó éve a rebootolt Hazárd megye lordjaival (2005) és a nálunk kevésbé ismert - a hiba a szörnyű magyar címben lehet - Hoki-kokival (2011). A sötét felhangoktól sem mentes, korhatáros hokis vígjátékban egy lassú felfogású, de nagyon kemény öklű srácot alakít, aki a helyi hokicsapat kemény embere lesz - bár ő mindenkinek csak jót akar. Azóta megjárt több sorozatot is - Halálos fegyver (2016) a Welcome to Flatch (2022) és legutóbb az idén indult Shifting Gears. Scott elvan a világgal és azzal, ami adatott neki - és talán ő maga sem akart sztár lenni.

Joshua Ryan Hutcherson pályafutása korán kezdődött, és egyenletesen emelkedett a csúcs felé. Már kisgyermekként feltűnt számos reklámban, hamarosan pedig a legkeresettebb fiatal színészek közé emelkedett. Főszerepet játszott a Zathura - Az űrfogócska (2005) és a Híd Terabithia földjére (2007) című filmekben, majd alig 18 évesen megkapta élete legnagyobb szerepét, amikor Peeta Mellark karakterét alakította Az éhezők viadalában (2012) és annak folytatásaiban. Közben részt vett az Utazás a rejtélyes szigetre (2012) című Verne-adaptációban, valamint a Vörös hajnal (2012) remake-jében is. Ekkor már kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy az a szenvedély és intenzitás, amit gyermekszínészként vitt a vászonra, nem mindig illeszkedett a felnőtt szerepek által megkívánt stílushoz.

Keresett színészként vált ismertté, ám a szerepválasztását jelentősen befolyásolta, hogy mindössze 165 centiméter magas maradt. Ez azonban nem tántorította el a lelkesedésétől, sőt, elhatározta, hogy executive producerként is kipróbálja magát. Ekkor készült el a főszereplésével készült *Escobar: Elveszett Paradicsom* (2014), majd 2017-ben bemutatta első és eddig egyetlen rendezését, a visszhang nélkül maradt *Ape*-t. Az utóbbi években egyre inkább sötétebb karakterek felé fordult: rablóként tűnt fel a *Lángoló kút* (2019) című indie filmben, katonai szerepben pedig az *Across the River and Into the Trees* (2022) című alkotásban láthattuk. Talán legsikeresebb munkája a *Öt éjjel Freddy pizzázójában* (2023) horrorfilm és annak folytatása volt. Legutóbb Jason Statham *A méhészében* (2024) alakította a rosszfiút, aki végül nem várt módon jár pórul – valószínűleg nem ilyen karrierre vágyott a kezdetekkor.

Katherine Victoria Litwack, aki talán nem annyira "holllywoodi" csillogásban tündököl, mint sok más színésznő, karrierjének első lépését egy chips reklámban tette meg. Ám a sors iróniája, hogy a reklámozott termék mérgező adalékokat tartalmazott, így sosem került a boltok polcaira. Ez az eset talán egy figyelmeztető jel volt a fiatal tehetség számára. Később azonban a Szex és New York című sorozat egyik epizódjában meghozta számára az első igazi szerepet, ahol az a kislány volt, aki Samantha bár-micvóját szervezte meg. Ezt követően a Warner Bros rövid életű sitcomjában, a Raising Dad-ban (2001) Brie Larson mellett játszott főszerepet, míg 2005 és 2006 között a Vészhelyzet című sorozat visszatérő vendégszínészeként tűnt fel.

Ekkorra már sokan felfigyeltek rá, azt rebesgették, hogy ő lesz az új Angelina Jolie, és kezdte megkapni a főszerepeket. A Dalok ismerkedéshez (2008) és a Szerelmi háromszög (2010) című filmekben remek kritikákat kapott, de az is kiderült, hogy megvannak a maga korlátai. Romantikus filmekhez túl harsány és karakteres volt, művészfilmekhez viszont hiányzott belőle egyfajta érzékenység. Szerencsére jött Az élet csajos oldala című sorozat, amely 2011 és 2017 között hat évadot élt meg, és ahol Max, a sokat látott, nagyszájú pincérlány szerepét kifejezetten rá írták. Talán ennek is köszönhette, hogy megkapta a Thor (2011) Darcy, Natalie Portman kutatótársa nem túl nagy, de jól fizető és visszatérő szerepét - aztán nagyrészt eltűnt. Egészen mostanáig, amikor is főszerepet kapott a Disney Család-restaurátorok (2025) című vígjátéksorozatában, ahol Tim Allen elhidegült lányát játssza.

Matthew Chandler Fox egy patinás új-angliai család sarjaként látta meg a napvilágot, ahol a történelem ismerői számára különösen figyelemre méltó, hogy ősei között található George Gordon Meade tábornok, aki a polgárháború legmeghatározóbb csatáját nyerte meg az Unió számára Gettysburgnél. Hősünk egy hatalmas farmon nőtt fel, ahol a Coors sörgyár számára termesztettek árpát, és már fiatal korától kezdve a mezőgazdaság világával ismerkedett. A Columbia Egyetemen szerezte meg diplomáját közgazdaságtanból, miközben sportolóként is jeleskedett, hiszen az egyetem futballcsapatának oszlopos tagja volt. Ennek megfelelően nem volt már fiatal, amikor a színészet iránti vonzalma kezdett körvonalazódni, és 25 évesen már meg is kapta első szerepét.

Az Ötösfogat (1994) című, Golden Globe-díjas sorozatban hat éven át játszott főszereplőként, így nem volt teljesen ismeretlen figura, amikor J.J. Abrams rábízta Jack Shephard karakterét a Lost - Eltűntek (2004) című kultikus sorozatban. Ez a szerep nemcsak világszerte elismerést hozott számára, hanem számos díjat is, amelyeket a sorozat hat éve alatt és azt követően kapott. Fox karrierje azonban nem alakult mindig zökkenőmentesen; úgy tűnik, hogy néhány rossz választás következményeként nem talált igazán emlékezetes szerepeket. Ráadásul a nőkkel szembeni (állítólagos) erőszakos viselkedéséről és (bizonyított) ittas vezetéséről szóló botrányok sem segítettek neki, ami végül a 2010-es évek közepére a karrierje lelassulásához vezetett. Fontosabb filmjei között említhető a Nyolc tanú (2008) és A háború császára (2012), de a Z világháború (2013) című filmben már alig látható, mivel a legtöbb jelenetét kivágták. Az utolsó figyelemre méltó szerepe a Csontok és skalpok (2015) című brutális neowesternben volt, ahol végre megcsillantotta tehetségének egy részét.