Persze, hogy szórakozunk?! Képzeld el, hogy egy felfedezőútra indulunk a nevetés birodalmába! Készen állsz egy kis mókázásra?
Úgy érzem, hogy a szlovákiai politikai élet szereplői sok esetben nemcsak a megoldatlan problémák tengerében eveznek, hanem fogalomzavarral is küzdenek. Régóta foglalkoztat az a jelenség, hogy a politikai diskurzus során a politikusok a „szórakozás” kifejezést használják a helyzet leírására, például „bavíme sa na tom”, miközben a társadalmi feszültségek már-már robbanásig fokozódnak. Nemrégiben Kamil Šaško egészségügyi miniszter is ezzel a kifejezéssel élt, amikor szabadságát félbeszakítva hazautazott egy sajtótájékoztatóra, ahol a mentőszolgálat működésére kiírt közbeszerzés részleteit magyarázta. A közönség számára azonban a mondandója inkább homályosnak tűnt, és a sajtó képviselői által feltett kérdésekre már nem volt hajlandó reagálni. Ez a hozzáállás jól tükrözi a politikai diskurzus és a valós problémák közötti szakadékot.
A Szlovákiában a negyedik Fico-kormány hatalomra kerülése után kibontakozó társadalmi események példa nélküli látványt nyújtanak az elmúlt harmincöt év tükrében. Aggodalommal figyelem, hogy a Smer és a köré gyűlt hatalmi elit talán még élvezi is az állampolgárok megfélemlítését, mintha csupán egy szórakoztató játék lenne számukra. A példák sorra érkeznek, és könnyen lehet, hogy ez is a stratégiájuk része. Az arrogancia, a korlátlanság és az erőszak mindennapossá vált, miközben eltüntették azokat a kulcsfontosságú intézményeket (mint például a NAKA vagy a Különleges Ügyészség), amelyek nélkülözhetetlenek voltak a társadalmi béke fenntartásához. A hatalom gőgös hengerlése folytatódik, ám közben talán észrevétlenül csökken a támogatottságuk. A lakosság türelme pedig kifogyóban van.
Az utóbbi napok eseményeire gondolva úgy tűnik, nem tudunk kimászni a gödörből, abból a mesterséges mélységből, amelyet a Smer emberei ástak ki 2006-tól napjainkig. A bajok gyökere abban van, hogy Robert Fico össze tudta kapcsolni a hatalom három ágát, ami azzal a veszéllyel jár, hogy most azt csinálhat, amit akar. Sajnos ez az állapot már be van betonozva. S hogy mi történik még ezután, azt senki sem tudja, mert a négypárti ellenzék alig észrevehető nyári aktivitásán kívül csak az SNS-es Andrej Danko hallatta a hangját a halmozódó problémák tömkelegében. Richard Raši házelnök az ellenzék javaslatára ugyan összehívta a parlamentet az egészségügyi miniszter leváltása céljából, de az többszöri nekifutásra sem volt határozatképes: a kormánypártiak szinte teljesen hiányoztak a rendkívüli ülésről, de az ellenzék is foghíjasan képviseltette magát. A nyáron a legtöbb politikus egyszerűen nem elérhető, így a miniszter leváltása leghamarabb a szeptemberben kerülhet terítékre, de minden bizonnyal az is sikertelen lesz. Úgyhogy folytatódik majd ugyanaz az üres szalmacséplés, amit a héten is megtapasztalhattunk, a sok ígérgetésen és üres beszéden kívül érdemi munkára nem nagyon számíthatunk. De talán jobb is így. Talán jobb, ha nem dolgoznak, mert az eddigi munkájuk katasztrófa volt: egyetlen olyan döntés, törvény, intézkedés sem jut az eszembe, melyet az ország összes lakosának az érdekében hoztak volna.
