A Trump által indított vámháború egyre inkább szuperhatalmi konfliktussá szélesedik. A kérdés most már csak az: ki bírja tovább ezt a fárasztó és kimerítő küzdelmet?

Szerdán drámai fordulatot vett a Donald Trump által elindított vámháború, amelynek következtében Kína kivételével a többi érintett ország 90 napos türelmi időt kapott a „viszontvámok” vonatkozásában. Ezzel párhuzamosan Kína még súlyosabb vámterhekkel néz szembe. Ez a helyzet lényegében a világ két vezető gazdasági hatalma közötti kétszereplős küzdelemmé alakította a vámháborút. Az amerikai elnök döntése és Peking határozott reagálása azt jelzi, hogy a két szuperhatalom geopolitikai csatározása új szintre lépett, miközben a többi országnak komoly kihívás elé kell néznie, hogy megtalálja a helyét az újonnan kialakuló világrendben.

A szerdai nap újabb izgalmas fejleményeket hozott a globális vámháború színpadán: Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy azok az országok, amelyek nem reagáltak az ő "viszontvámjaira" megtorló intézkedésekkel, 90 napos mentességet élveznek az április elején bejelentett vámok alól. (Fontos megjegyezni, hogy a 10 százalékos általános vám továbbra is érvényben marad az érintett államok esetében.) Kína, amely aktívan részt vesz a vámháborúban, viszont egy sokkal súlyosabb, 125 százalékos vámot kapott, ami még inkább felerősíti a feszültségeket a kereskedelmi kapcsolatokban.

Trump bejelentése után Európa is megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Örömmel üdvözlöm Trump elnök bejelentését a kölcsönös vámok felfüggesztéséről. Ez a lépés kulcsfontosságú a világgazdaság stabilizációja szempontjából. A kereskedelem és az ellátási láncok zavartalan működéséhez elengedhetetlen, hogy világos és kiszámítható feltételek álljanak rendelkezésre.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az X platformon így fogalmazott:

Ahogy a légzéshez hasonlóan fellélegeztek azok az országok is, amelyek bár nem feltétlenül szövetségesei az Egyesült Államoknak, mégis érdekeltek a jó kapcsolatok fenntartásában. Ilyen például Vietnam, amelyet kezdetben 46 százalékos vámmal sújtott Trump. A vietnami kormány néhány órával az amerikai elnök váratlan fordulata után bejelentette, hogy Washington és Hanoi megállapodott abban, hogy elindítják a tárgyalásokat egy kereskedelmi egyezményről.

Hátraarc ide vagy oda, a trumpi vámok által érintett országok egy része kapcsolatba lépett egymással, hogy erősítsék a kölcsönös kereskedelmet. Christopher Luxon új-zélandi miniszterelnök csütörtökön beszámolt róla, hogy beszélt szingapúri, malajziai, vietnami, valamint európai uniós vezetőkkel a nemzetközi kereskedelmi kooperációról, és felvetette, hogy az Európai Unió együttműködhetne az úgynevezett Átfogó és Progresszív Megállapodás a Transz-csendes-óceáni Partnerségről (CPTPP) országaival. A CPTPP-nek kelet-ázsiai és nyugati parti latin-amerikai országok mellett Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és Nagy-Britannia is tagja. Bár az egyezményt eredetileg az Egyesült Államok is aláírta, Trump első hatalomra jutása után rögtön kifarolt mögüle. Most viszont az újrázó amerikai elnök adhat újabb löketet a bent maradó országok együttműködésének.

A vámháború színpadán Kína egyértelműen kulcsszereplőként tűnik fel: nem csupán a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, hanem a trumpi vámok első számú célpontjáról is. Első ránézésre logikusnak tűnik, hogy Kína és a többi vámokkal sújtott ország szoros szövetségre lépjen, és Peking már tett is konkrét lépéseket az érintett országok megnyerése érdekében.

A kínai vezetés stratégiája világosan az, hogy határozottan kiáll az ellenállás élére, jelezve ezzel a nemzetközi közösségnek, hogy nem hajlandó visszakozni. Peking kétségkívül abban bízik, hogy más nemzetek is követni fogják a példáját, és szorosabb szálakkal fognak összefonódni a Népköztársasággal. Tulajdonképpen így fogalmazhatnák meg: "Mindig is figyelmeztettünk benneteket az Egyesült Államok aljasságaira - miért nem álltok inkább a mi oldalunkra?"

A német Der Spiegel elemzésében kifejti...

A többi országra irányuló figyelem csökkenésével Peking számára egyre nehezebbé válik szövetségesek keresése a vámháború során. Ezen kívül az érintett országok is érzékelik a Kína által jelentett fenyegetést: egyrészt az olcsó kínai termékek új piacokat céloznak meg, amelyek elárasztásával komoly gondot okozhatnak azoknak az államoknak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő védekezési mechanizmusokkal. Másrészt, különösen a kelet-ázsiai régióban, a kereskedelmi függőség miatt egyes országok politikai értelemben is kiszolgáltatottabbá válhatnak Peking hatása alatt.

Trump "mindenkire lövünk" vámpolitikája ilyen szempontból geopolitikailag tökéletesen kontraproduktív, hiszen bizonyos értelemben odalöki azokat az országokat Kínának, amelyek épphogy annak túl nagyra nőtt árnyéka alól akarnak szabadulni - Vietnam, Malajzia, Dél-Korea, Thaiföld, Indonézia, Fülöp-szigetek -, és látványosan vagy kevésbé látványosan, de törekszenek az Egyesült Államokkal való jó viszonyra. Már csak ebből a szempontból is helyes döntés amerikai szempontból, hogy Trump végül visszavonta az ezekre az országokra kivetett többletvámokat, azonban a vámfenyegetés Damoklész kardjaként továbbra is a fejük fölött lebeg.

A Kínával kapcsolatos aggodalmak Ausztrália reakciójában is tükröződnek. Hsziao Csien, Kína canberrai nagykövete egy véleménycikkben kifejtette, hogy Peking nyitott arra, hogy együttműködjön a kontinensnyi országgal, hogy közösen válaszoljanak a Trump által bevezetett vámok okozta kihívásokra. Azonban Richard Marles ausztrál miniszterelnök-helyettes visszautasította ezt a kinyújtott kezet.

Nem fogunk kéz a kézben járni Kínával a világban zajló bármilyen versenyben. Nem fogunk ilyet tenni. Amit teszünk, az Ausztrália nemzeti érdekeinek érvényesítése és a világkereskedelem diverzifikálása

- hangoztatta a miniszterelnök-helyettes.

Habár Trump kiszámíthatatlansága miatt rendkívül nehéz bármilyen előrejelzést tenni, a szerdai lépésével egy új szakasz kezdődött, amelyben mindenképpen változások várhatóak.

A vámháború világosan az Egyesült Államok és Kína közötti feszültségre összpontosít.

A világ két vezető hatalmának kereskedelmi konfliktusa még mindig kiszámíthatatlan irányba fejlődhet, és bár a deeszkaláció lehetősége is felmerül, a szakértők többsége abban egyetért, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök számára a politikai rendszerét figyelembe véve egy elhúzódó és súlyos következményekkel járó vámháború sokkal inkább kedvezőbb helyzetet teremt.

Hszi Jinping Kína vezetésében olyan hatalommal rendelkezik, amelyre Mao Ce-tung óta nem volt példa. A választásoktól való félelem nem fenyegeti, és valószínű, hogy csak egy jelentős gazdasági visszaesés tudná aláásni a kommunista rendszer stabilitását. Noha a vámháború következményeit a kínai gazdaság is érezné, a legfrissebb előrejelzések azt mutatják, hogy a GDP növekedését ez nem fogja komolyan veszélyeztetni; csupán egy kicsit alacsonyabb ütemet várnak (például a Goldman Sachs az idei növekedést 4,5%-ról 4%-ra csökkentette).

Trump előtt álló kihívások közé tartozik a jövő évi novemberi választások, amelyek során a Képviselőházban és a Szenátusban is elveszítheti a többséget. Ez a helyzet jelentős nehézségeket okozhat elnöksége második felében, mivel a Kongresszussal való együttműködése sokkal bonyolultabbá válhat. Fontos megjegyezni, hogy a vámháború esetleges pozitív hatásai mellett az amerikai fogyasztók elsőként a kedvezőtlen következményekkel találkoznak. Elemzők egy része már recesszióval riogat az Egyesült Államokban, a Trump által folytatott vámpolitika következményeként.

Bár az amerikai elnök azt hangoztatja, hogy Peking előbb vagy utóbb úgyis leül tárgyalni vele, Kína szemmel láthatóan beleállt a konfliktusba, és általános elemzői vélemény, hogy ki is fog tartani, arra számítván, hogy Trumpnak és az Egyesült Államoknak fájóbb lesz a vámháború. A kínai kereskedelmi minisztérium kedden egyértelműen közölte is: Kína "a végsőkig harcol".

Úgy tűnik, Kína vezetése nem sieti el az alkut. Láthatóan arra a következtetésre jutottak, hogy megengedhetik maguknak, hogy átvészeljék az amerikai vámok hatását, és hogy Trump a vámok gazdasági és politikai következményeinek növekedésével a későbbiekben gyengébb helyzetbe kerül

Julian Evans-Pritchard, a Bloomberg Kína-szakértője szerint...

Van egy bunkerük, amit erre a pillanatra építettek. A bunkerben vannak, és ha én Hszi Csin-ping lennék, sokkal kényelmesebben érezném magam, mint ma Donald Trump

„- fogalmazott egy másik Kína-szakértő, Melania Hart a Foreign Policy számára.”

Az Egyesült Államok és Kína között zajló vámháború számos elemző szerint "felőrlő háborúként" írható le, ahol a győzelem kulcsa abban rejlik, hogy melyik fél képes előbb kimeríteni a másik erőforrásait. A szakértők többsége úgy gondolja, hogy Peking sokkal felkészültebb az ilyen típusú konfliktusokra, mint Washington, ami új dimenziót ad a gazdasági összecsapásnak.