Tényleg minden budapesti számára kihívást jelent majd a lomtalanítás új rendszerének bevezetése? – Az összes lényeges információ az átalakításról.

Tényleg elérkezik a lomizás vége 2025-től? Milyen változásokra számíthatunk, például a nagymamától örökölt vitrint már messzebbre kell cipelni? Vajon a MOHU terv környezeti hatásai pozitív irányba terelik a dolgokat? Utánajártunk, mit is jelent valójában a ház elé kipakolt kincsek korának lezárása, és nyilvánvaló, hogy mostantól sokkal tudatosabban kell kezelnünk a hulladékainkat. Csak az a kérdés, képesek leszünk-e erre?

A hulladékkezelésért felelős MOHU friss közleményt tett közzé, amelyben bejelentette a lomtalanítási rendszer átalakításának részleteit. Ezzel megerősítette a Szabad Európa néhány nappal ezelőtti értesüléseit, miszerint a megszokott gyakorlat jelentős változásokon megy keresztül. A Mol csoporthoz tartozó vállalat további információkat is megosztott az új rendszer működéséről és a várható változásokról.

A tervek szerint a jövőben kerületenként akár 10 átvevőpont létesülne, amelyek évente három napig működnének. Ezeken a helyszíneken szakértők fogadják a kidobásra szánt tárgyakat és eszközöket, amelyeket konténerekbe helyeznek el. A háromnapos időszak alatt munkatársaik folyamatosan ürítik a konténereket, biztosítva ezzel a zökkenőmentes folyamatot.

Úgy tűnik, 2025-ben már az új rendszerben zajlik a lomtalanítás, amit Soproni Tamás VI. kerületi polgármester erősített meg lapunknak. "Azt mondták, ne abban gondolkodjunk, hogyan ne legyen, hanem abban, hogyan legyen" - foglalta össze a MOHU-val folytatott egyeztetést. Korábban több polgármester is ellenezte az átalakítást, volt, aki szerint a szemétkoncessziós cég csak spórolni akar, mások amiatt aggódnak, hogy lényegesen bonyolultabb lesz megválni a kacatoktól, így azok az utcákon, parkokban végzik majd.

Soproni osztja a MOHU véleményét, miszerint a jelenlegi hulladékgazdálkodási rendszer nem fenntartható. Kiemelte, hogy komoly problémát jelent a szemét kihelyezésének ellenőrizhetetlensége: nehezen követhető, hogy ki és milyen típusú hulladékot helyez ki az utcákra. Ennek következtében gyakran elektronikai és veszélyes anyagok is megjelennek a közterületeken. Továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy a vállalkozások is megszabadulnak a felesleges tárgyaiktól, holott a szemétszállítás elsősorban a lakossági hulladékok begyűjtésére van fenntartva.

Megjegyezte azt is, esztétikai, köztisztasági szempontból sem szerencsés, amikor napokon keresztül halmokban állnak a kidobott holmik a járdán, abban azonban már nem biztos, hogy a MOHU által megszabott irány a helyes.

Sopronban egy olyan rendszert szeretnének támogatni, amely lehetővé tenné a háztartások számára, hogy egyénileg igényelhessék a lomtalanítást. Az ötlet lényege, hogy a lakosok előre egyeztetett időpontban helyezhetik ki a feleslegessé vált tárgyaikat. Ez a megoldás már számos más településen sikeresen működött, és évente egyszer ingyenesen igénybe vehető. A város vezetése kiemelte, hogy ezt a lehetőséget elsősorban azoknak a rászoruló vagy idősebb lakóknak szeretnék biztosítani, akiknek nehézséget okoz a kidobásra ítélt holmik elszállítása.

A MOHU házi feladatként adta, hogy gondolják át, hol lehetne kialakítani hat ideiglenes átvevőhelyet a kerület különböző pontjain. A polgármester információi szerint a legtöbb kerületben is hasonló számú helyszínt fognak kijelölni, de egyelőre nem látja világosan, hol lehetne elhelyezni ezeket a belvárosban. Jelenleg az Andrássy út szervizútja tűnik a legpraktikusabb választásnak.

"A gyűjtőpont legfeljebb 800-1000 méteres távolságra helyezkedhet el egy lakóhelytől, ami a MOHU ígérete szerint általában ennél közelebb található. Ennek ellenére, ha figyelembe vesszük a városi környezet sajátosságait, ez a megállapítás kissé optimistának tűnik. Bár még nem kezdtük el pontosan mérni Budapest térképén a távolságokat, érdeklődtünk a ChatGPT-nél, hogy matematikai szempontból mennyire lenne kivitelezhető ez a koncepció."

Felmerült a kérdés: vajon ha Budapest minden kerületében 10 kijelölt pontot választunk, elérhető-e, hogy bármely lakcímtől legfeljebb 1000 méterre található legyen egy ilyen pont? Persze, nem zárhattuk ki a rendkívül abszurd lehetőséget sem, hogy a város ikonikus helyszíneit, mint például az M3-as autópálya középső sávját vagy a Hősök terét, esetleg szemétlerakónak tekintsük.

A mesterséges intelligencia szerint "elméletben lehetséges" a felvetés, de figyelmeztet, a nagyobb, ritkábban lakott kerületekben ez több nehézséget okoz majd, és több pontra lehet szükség. Felvetette, hogy csak a lakóingatlanokkal számoljunk, így az ipari zónák, parkok kiesnek a számításból, valamint vegyük figyelembe az utcahálózatot és ne légvonalban mérjük az ezer métert, hanem útvonalban.

"Amennyiben a gyalogos hozzáférést vesszük alapul, és kizárólag a lakóingatlanokra fókuszálunk, a 1000 méteres elv megvalósítása sokkal bonyolultabbá válik" - állapítja meg a ChatGPT elemzése. A belvárosi kerületekben még a mesterséges intelligencia szerint is elegendő lehet tíznél kevesebb átvételi pont, viszont a külvárosokban és a hegyvidéki területeken, ahol nehezebb a terület egyenletes lefedése, több helyszínre van szükség. Itt inkább egy 10-15 átvevőpont körüli átlagot érdemes figyelembe venni.

Ha azt nézzük, hogy ahelyett, hogy a régi kanapét a házunk előtt hagynánk, bízva abban, hogy az önként eltűnik, mostantól egy kilométerrel arrébb kell cipelni, nehéz elképzelni, hogy az átalakításnak bármiféle előnye lenne.

A MOHU érvelése szerint pedig van, mégpedig azért, mert "az új rendszerben a mindinkább elfogadottá váló környezettudatos hulladékgazdálkodás elveit az egyéni szinten is könnyebb megvalósítani". Azt azért nem állítanánk, hogy könnyebb lesz, de ha sikerül jól megvalósítani, számos környezeti előnnyel járhat.

Jelenleg talán a legnagyobb kihívás, hogy a lomtalanítások alkalmával nem csupán a szabályozásnak megfelelő hulladékokat távolítanak el. Még ha a lomokkal együtt el is szállítják őket, a szemét nem kerül alapos válogatásra, így nem minden újrahasznosítható anyagot hasznosítanak újra, és a veszélyes hulladékok kezelése sem történik meg a megfelelő biztonsági előírásoknak megfelelően.

2024 végéig hivatalosan bútort, matracot, szőnyeget, bőröndöt, valamint olyan nagyobb méretű használati tárgyakat vagy hulladékot lehetett elhelyezni az utcán, amelyek a hagyományos szemetesbe nem fértek bele. Azonban nem lett volna helyénvaló így megszabadulni például építési törmeléktől, sittől, gumiabroncstól, síküvegtől, textiltől, valamint elektronikai és veszélyes hulladékoktól. Akik már részt vettek lomtalanításon, jól tudják, hogy a szabályok betartása gyakorlatilag lehetetlen feladat volt.

Az új rendszer keretein belül a lakosság a MOHU által biztosított lehetőségek révén ezentúl a fa-, fém-, műanyag-, üveg-, textil-, elektronikai és veszélyes hulladékait is szabályosan eltüntetheti. Eddig ezeknek a hulladékoknak a kezelését jellemzően külön hulladékudvarokba vagy gyűjtőpontokra való eljuttatás jelentette, ami sok esetben kényelmetlen megoldásnak bizonyult.

Nem feltétlenül kell attól tartani, hogy saját szemetünkben fulladunk meg a lakásunkban, de tény, hogy kicsit több időt és energiát, adott esetben pénzt kell fektetnünk a lomtalanításba.

Ami nem változik, hogy már nem használt tárgyainkat továbbra is díjmentesen elvihetjük majd az erre szolgáló hulladékudvarokba. Budapesten jelenleg 18 ilyen telephely működik, ebből öt vesz át lomot, illetve sittet is. A szolgáltatás igénybevételéhez előzetesen kell időpontot foglalni, alkalmanként 150 kilogramm, évente összesen maximum 1200 kilogramm szeméttől szabadulhatunk így meg. Arról, hogy melyik udvarban milyen hulladékot lehet leadni, a MOHU honlapján lehet tájékozódni.

A külvárosi területek általában autóval a legkönnyebben megközelíthetők, ami nem mindenki számára adott. Az önkormányzatok viszont lehetőséget kapnak arra, hogy rászorultsági alapon kijelöljenek olyan címeket, ahová a szolgáltató ingyenesen eljuttatja a lomtalanítást. Számos polgármester, különösen az idősebb, mozgásukban korlátozott lakosok nehézségeire utalva, felhívta a figyelmet az átalakítás következményeire. Ezért nem kizárt, hogy helyi szinten is próbálnak majd megoldásokat kidolgozni a felmerülő problémákra. Soproni Tamás például már jelezte, hogy az önkormányzat aktívan dolgozik azon, hogyan tudnának segíteni a lakosságon.

Ezen felül igénybe vehető a polgármester által korábban említett házhoz rendelt lomtalanítás szolgáltatás is, amelyért azonban díjat kell fizetni. Jelenlegi árak szerint, előre egyeztetett időpontban a szemétszállító cég köbméterenként 7366 forintért szállítja el a lakásunkból a kidobásra szánt tárgyakat.

Ami valakinek szemét, az másnak kincs - tartja az angol mondás, ami rámutat egy másik fontos jelenségre, ami eltűnik az átalakítással. Míg sokaknak csak passzió, szép számmal vannak olyanok, akiknek a megélhetése múlik rajta, hogy milyen kincsekre találnak az utcára hányt szemétkupacokban.

Az ilyen típusú guberálás 2013 óta illegális tevékenységnek számít, bár a gyakorlatban csak ritkán sújtják büntetéssel. A visszaváltható műanyag palackokhoz hasonlóan a kidobott lomok is a koncessziós vállalat vagy annak alvállalkozója birtokába kerülnek, amint azok a közterületre kerülnek, a hulladéktörvény értelmében. Ennek következtében a lomok eltulajdonítása szabálysértésnek minősül, és akár 65 ezer forintos bírságot vonhat maga után.

"Zavaró és a közbiztonságot fenyegető jelenség,"

A MOHU úgy fogalmaz, hogy a lomizás turisztikai és közbiztonsági szempontból is problémákat okoz a város számára, anélkül, hogy kifejezetten említené ezt a jelenséget.

A turisztikai szemponthoz kollégánk idézett fel egy nagyjából tízéves történetet, amikor a Király utca és a körút sarkán egy turistacsapat szembesült egy, a lomtalanítás alatt kipakolt komplett videotékával. Amikor pedig csodálkozva kérdezték, mit keres 20 ezer kazetta halmokban az utcán, idegenvezetőjük tört angolsággal csak annyit mondott: ez egy magyar nemzeti hagyomány.

A lomizásnak van egy különleges, még kevésbé ismert alternatívája: a MOHU Szemléletformáló és Újrahasználati Központok. Jelenleg a fővárosban csupán két ilyen központ működik, ahol a megunt, számunkra már feleslegessé vált, de még tökéletesen használható tárgyakat helyezhetünk el. Itt olyan dolgokat adhatunk le, mint babafelszerelések, játékok, sporteszközök, bútorok, könyvek, konyhai eszközök, és lakberendezési tárgyak – tehát mindazokat a kincseket, amelyek egy szerencsés lomizó számára igazi felfedezést jelenthetnek.

Ez a szolgáltatás nem ingyenes, annak, aki lecsapna egy-egy kidobott tárgyra, meg kell fizetnie a raktározási költséget. Könyveket, CD-ket és kisebb játékokat 100 forintért, franciaágyat vagy konyhai bútorsort pedig a maximális 10 ezer forintért lehet innen elvinni.

Ez egy olyan kérdés, amelyre szinte lehetetlen pontos választ találni. Ha az új rendszer zökkenőmentesen működik, akkor valószínűleg nagyobb eséllyel tudja érvényesíteni a meglévő hulladékgazdálkodási előírásokat. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem képes minden felmerülő problémát megoldani.

Miközben a MOHU azzal érvel, hogy tisztábbak lesznek az utcáink, hiszen nem a járdán gyűlik majd a szemét, kár lenne csodát várni az intézkedéstől. Ez ugyanis leginkább azoknak örömteli változás, akik eddig is kényesen figyeltek arra, minden szemetet csak oda dobjanak, ahol reményeik szerint a legjobban hasznosul. Az ő számukat növelni egyedül szemléletformáló programokkal, mindenki számára könnyen elérhető tájékoztatással lehetne növelni.

Az eddigi szabályok szerint a lomtalanítást követően a közterület-fenntartók takarították az úttestet, az ingatlan előtti terület és járdát pedig a tulajdonos vagy felhasználó felelőssége volt tisztán tartani. Ez nyilvánvalóan nem működött zökkenőmentesen, és bár jövőre már nem kell a lakóknak járdát seperniük lomtalanítás után, nő az illegális szemétlerakás veszélye.

Kérdés, hogy erre hogyan hat majd az átalakítás. Szerencsés esetben azáltal, hogy kicsit több utánajárást igényel majd a lomok kiszórása, jobb lesz az újrahasznosított használati tárgyak aránya, a veszélyes hulladékok pedig megfelelő helyre jutnak el. A pesszimista forgatókönyv szerint ezek a kommunális kukákban, még rosszabb esetben az út szélén végzik majd. Abban azért bízhatunk, hogy aki eddig vette a fáradságot, hogy hulladékudvarba vigye a hulladékot a közeli erdő széle helyett, ezután is megteszi ezt, akinek pedig eddig se jutott eszébe utcára vágni a nagypapától örökölt tévét, ezután sem fogja.