Több kórházban találkoztak olyan kisbabákkal, akikről a szüleik nem mondtak le, és akiknek a gyámhatóság továbbra is segíthet a jövőjük biztosításában.
Tavaly egy aggasztó felfedezés történt: 300 elhagyott csecsemő várakozik a kórházak falai között. Ezt követően a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programjának vezetője több olyan esetet tárt fel, amelyek során nem a szülők döntöttek úgy, hogy lemondanak gyermekükről, hanem a gyámhatóság lépései gátolták meg őket abban, hogy hazavigyék kisbabáikat.
Boros Ilona a Népszavának beszélt arról, hogy az utóbbi két hónapban hat esetben kértek segítséget kétségbeesett szülők a TASZ-tól.
Az egyik család történetét már sokan ismerik - mondta, a decemberben született Zoé szülei ellen hatósági eljárás indult, a kislány ezért nem kerülhetett haza születése után. Az anyánál a kisebb testi fogyatékosságát kifogásolta a gyámhatóság, ugyanis biceg, az apa pedig súlyos látássérült. A szülők lakása egyébként tiszta, mindkettejüknek van munkahelye, és nagyszülők, nagynénik, unokatestvérek is várták haza a kisbabát. Zoét ennek ellenére csak határozott ügyvédi fellépés után vihették haza szülei, miután a gyámhatóság végül visszavonta a már megindított gyermekkiemelési eljárást - monta Boros Ilona.
Ahogy említette, egy másik kisbaba már elérte a féléves kort, ő szeptember 7-én látta meg a napvilágot, és most hétfőn végre hazatérhetett.
A történet hátterében olyan körülmények állnak, amelyek különféle érzelmeket és dilemmákat rejtenek magukban. Az édesanya fél évig kórházban élt, mivel születésekor a család lakhatása csak átmeneti jellegű volt. Két héttel később ugyan új otthonuk kulcsait már a kezükben tarthatták, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a gyámhatóság megnyugodjon. A másik ok, ami miatt a gyámhatóság aggodalmát fejezte ki, az édesanya pszichés állapota volt, amit ők gyanúsnak találtak. Bár nem végeztek el hivatalos vizsgálatokat sem a várandósság, sem a szülés után, és igazságügyi pszichológust sem rendeltek ki, mégis úgy ítélték meg, hogy az édesanya nem alkalmas a gyermeknevelésre. Az együttműködés hiánya és a szakemberekkel való kommunikáció minősége volt a fő kifogás, mellyel az édesanya ellen érveltek. A helyzet abszurditása abban rejlik, hogy bár konkrét bizonyítékok nem álltak rendelkezésre a nevelési alkalmatlanságára vonatkozóan, a döntés mégis az elszakítást eredményezte. Ez a történet rávilágít arra, hogy a bürokrácia és a személyes körülmények néha tragikus következményekkel járhatnak.
A Népszava próbálta kideríteni, hány csecsemő él kórházakban azért, mert a gyámhatóság nem engedi őket haza, ám a gyámügyi szakemberek munkáját is irányító Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat nem válaszolt megkeresésükre.
A TASZ nyilatkozata szerint egyre valószínűbb, hogy a kórházban maradt kisbabák többségének szülei nem mondtak le róluk, és szeretnék hazavinni őket. Azonban a gyámhatóság intézkedései ezt a folyamatot megnehezítik.
Boros Ilona véleménye szerint az, hogy a tavaly nyári gyorsított örökbefogadási program révén csupán 59 újszülöttet és csecsemőt nyilvánítottak örökbefogadhatónak, arra utal, hogy a fennmaradó 240 vagy annál több kisbaba esetében valójában nem arról van szó, hogy a szülők elhagyták őket, hanem inkább arról, hogy szeretnék hazavinni őket. Ilona szerint a kisbabák legalább felének ez a helyzet.
