Trump olyan mértékben rombolta le a világrendet, mintha egy bontókalapáccsal sújtott volna rá, és ennek következményeit az Egyesült Államoknak kell megfizetnie a legnagyobb mértékben.

Donald Trump új vámháborúja alapjaiban átalakítja a globális kereskedelmi tájat. Az Egyesült Államok drasztikus importvámokat vezetett be legfontosabb kereskedelmi partnereivel szemben, beleértve az Európai Uniót és Kínát. Az EU-ra 20, míg Kínára 34 százalékos vámterhek nehezednek, ami a szakértők előrejelzései szerint akár 19%-os visszaesést is eredményezhet az uniós exportban, valamint 0,33%-os GDP-csökkenést. Az Egyesült Államok sem marad érintetlen: a JP Morgan becslése szerint az amerikai gazdaság 1%-os zsugorodásával, míg a Goldman Sachs jelentős növekedési lassulással nézhet szembe. Trump "vám mint új adó" elmélete nemcsak hogy kiszámíthatatlan, de a jövőbeni beruházásokra is árnyékot vet. Történelmileg a kereskedelmi akadályok sosem hoztak tartós gazdasági előnyöket, és most a világ egyik legnagyobb nyertese saját rendszerének megingatásával játszik. A következmények messze túlmutatnak egy szokványos gazdaságpolitikai döntésen, így a hatások felmérése is nehézkes, alig néhány órával a bejelentések után.

A világ legcsodálatosabb szava talán a "vám", mert a jelentései és a mögöttes tartalmak mélységei felülmúlják a szerelem szépségét is. Ez a kifejezés nem csupán egy kereskedelmi fogalom, hanem olyan érzelmi és kulturális összefonódásokat is magában hordoz, amelyek gazdagítják a mindennapjainkat.

Donald Trump már a tavalyi választási kampány során világossá tette, hogy elnökként jelentős terheket kíván róni az Egyesült Államok legfőbb kereskedelmi partnereire, az általa túlzott mértékűnek tartott külkereskedelmi hiány miatt.

Két ígéretet tett: először is, visszahozza a gyártást az Egyesült Államokba, másodszor pedig megóvja az amerikai piacokat az alacsony árú dömpingtermékek inváziójától.

Egy héttel a november eleji választások előtt Joe Rogan podcastjében felvetette azt a szokatlan elképzelést, hogy a vámbevételek olyan mértékben emelkedhetnek, hogy az amerikai állampolgároknak többé nem lenne szükségük jövedelemadó fizetésére.

Az április 2-ára tervezett "Felszabadulás Napja" esemény, amelyen a tarifák részleteinek bejelentését ígérték, végül nem hozott világos megoldásokat. Hiába adták közre a számadatokat, a világkereskedelemre nehezedő terhek kérdése, amely hónapok óta foglalkoztatja a szakértőket, továbbra is zavaros maradt. A várakozások ellenére most sem álltunk közelebb a megértéshez.

Biztosan állítható, hogy az elnök drasztikus vámokat alkalmazott az Egyesült Államok legjelentősebb kereskedelmi partnereivel szemben, beleértve az Európai Uniót és Kínát is.

Japán, az Egyesült Királyság és Tajvan is részesült az ütésekből, hiszen ők hagyományosan a legszorosabb és legfontosabb szövetségeseink közé tartoznak.

A vámok gazdasági hatásait egyelőre nehéz értelmezni: Donald Trump és csapata eleve úgy vetett ki viszonossági vámokat - vagyis a másik fél által alkalmazott szintekhez igazított tarifákat -, hogy nemcsak a tényleges kereskedelmi tételekkel számoltak:

A vámokba belefoglalták a (vélhető) devizamanipulációk hatásait, továbbá a hozzáadott érték adókat, mint például az áfát is.

Az ezek alapján kiszámolt átlagos szintekhez igazították az amerikai választarifákat, de az elnöki bejelentésen mutogatott táblázaton ezek szintén csak átlagos értékeket jelöltek. Trump beszéde alapján az egyes szektorok és termékkörök külön kulcsokra készülhetnek, tovább bonyolítva a hatások megbecsülését.

Amit jelenleg tudunk, az az, hogy az Európai Unió 20%-os és Kína 34%-os vámszintjei jelentős kihívást fognak okozni az Egyesült Államokba exportáló vállalatok számára.

Az alábbiakban bemutatott táblázat összegzi a legjelentősebb amerikai kereskedelmi partnereket:

Az elnök hivatalba lépése óta eltelt hónapokban Washingtonban igazi diplomáciai táncot jártak a vámok körül: Mexikó és Kanada esetében azonnal bejelentették a 25%-os vámemelést, de ezt a lépést hamarosan visszavonták, miután a határőrizeti és drogkereskedelmi megállapodások teret nyertek. A vámok ebben a helyzetben olyanok voltak, mint Schrödinger macskája: egyszerre léteztek és tűntek el, létezésük pedig a megfigyelő szempontjaitól függött, folyamatosan változva a politikai játszmák során.

Amikor a világ azt gondolta, hogy az amerikai elnök csupán tárgyalási trükknek szánja a kereskedelmi fenyegetéseket, Mexikó és Kanada ügyes lépéseikkel elkerülték a várható következményeket. Ám márciusban váratlanul Trump ismét előhúzta és életre keltette ezeket az intézkedéseket.

A világ közgazdászainak véleménye meglehetősen eltérő és merész becsléseket fogalmazott meg a várható gazdasági következményekről. A két tesztlabor eredményei nem nyújtottak elegendő alapot a folyamatosan átalakuló gazdasági rendszer megértéséhez.

Ráadásul az átlagolások révén rendkívül nehéz megállapítani, hogy pontosan mely termékek miként fognak adózni, hiszen a szektorális eltérésekről már maga Trump is tett említést.

Alapvetően egy dolog biztos: nincs olyan elemző, aki úgy vélné, hogy a globális kereskedelmi szabályok ilyen mértékű megsértése egy kereskedelmi háború keretében gazdasági szempontból sikeres lehet.

Ennek hátterében az emberiség múltjának mély gyökerei húzódnak meg.

A kereskedelem az emberi civilizáció legősibb formája, már akkor létezett, amikor az első közösségek megjelentek, és felismerték, hogy amit ők elő tudnak állítani vagy ki tudnak termelni, az másnak értékes lehet. A csere alaplogikája egyszerű: ami nálunk nincs, azt máshonnan szerezzük be - cserébe adunk valamit, amivel mi rendelkezünk felesleggel.

Így jutott só a szárazföld belsejébe, így jelent meg a selyem vagy a fűszerek több ezer kilométerrel az eredeti lelőhelyüktől.

A kereskedelem nem csupán árucikkeket cserélt, hanem egyúttal tudást, kultúrát és technológiai vívmányokat is terjesztett. Az útvonalak mentén nemcsak fizikai javak, hanem eszmék és gondolatok is vándoroltak - a kereskedelem valójában az egyik első "kapu" volt, amely összekapcsolta a világ távoli szegleteit.

A civilizációk fejlődése mindig is szoros kapcsolatban állt azzal, hogy mit tudtak egymásnak nyújtani, és mit tudtak másoktól megszerezni. A modern technológiai rendszerek sem létezhetnének a világ különböző tájain működő vállalatok nélkül, amelyek folyamatosan együttműködnek, szerződéseket kötnek, és termékeik vagy szolgáltatásaik globális elosztását biztosítják. Ezen interakciók révén egy bonyolult hálózat jön létre, amely lehetővé teszi, hogy a tudás és az innováció gyorsan terjedjen, hozzájárulva a globális fejlődéshez.

A globalizáció mára nem csupán lehetőség, hanem a modern világunk alapkövévé vált. E rendszer legjelentősebb haszonélvezője pedig kétségtelenül az Egyesült Államok, amely a globális kapcsolatok kiépítésében és alakításában játszott meghatározó szerepet.