Trump terve, Európa ereje és bátorsága nem elegendő az ukrajnai béke megteremtéséhez.
A Trump-tornádó átsöpört Európán, és súlyos következményekkel járt az uniós intézmények számára. Az európai országok felelőssége is megkérdőjelezhető, hiszen annyira leépítették katonai erejüket, hogy tehetetlenül figyelhetik, amint az Egyesült Államok a fejük fölött átnyúlva, Ukrajnát megkerülve közvetlen tárgyalásokat folytat Oroszországgal a béke érdekében.
Mintha kiugrott volna a sofőr a járműből - így érezheti magát a sokak által a transzatlanti biztonsági architektúra potyautasának tekintett Európa az elmúlt napok után. Egy hónappal a beiktatása után Donald Trump nekiállt érdekei szerint átformálni a világot, és noha pontról pontra követi mindazt, amit az elnökválasztási kampányban ígért, külpolitikai fellépése pánikot, felháborodást és értetlenséget hagyott maga után. Az európai közvélemény és döntéshozók kapkodnak a szótár után: mi is az tranzakcionalizmus.
Az új amerikai kormányzat leszámolt a Biden-éra "kontrollált eszkalációnak" nevezett Ukrajna-politikájával, ami lényegében azt jelentette, hogy a status quo fenntartásához éppen elegendő támogatást adtak a megtámadott félnek, ám azt vég nélkül. Ez Ukrajnát kifárasztotta és kimerítette, míg a teljes működését a háborúra átállító Oroszország egy idő után nyertesévé vált a helyzetnek. Kijevnek lett volna fontosabb, hogy ebben változás álljon be, de a telefon Moszkvában csörrent meg. Múlt héten Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, majd az előzetesen a beszélgetésről mit sem tudó Volodimir Zelenszkij ukrán államfőnek már a körvonalazódó alkuról számolt be. Majd az amerikai kormányzat miniszterei és diplomatái kirajzottak a világba, hogy Trump békeszomját csillapítsák.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter Kijevben találkozott Zelenszkijjel, hogy gazdasági együttműködés keretein belül, az ukrán háborús erőfeszítések támogatásáért cserébe részesedést szerezzen az ország ritkaföldfém-készleteiből. Közben Pete Hegseth védelmi miniszter több mint egy hetes európai körutat tett. Először az Európában állomásozó amerikai erők németországi parancsnokságára látogatott, majd az Ukrajna fegyveres támogatását intéző Ramstein-csoport ülésén vett részt. Ezt követően a NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozóján papírból olvasta fel Trump követeléseit. Innen Varsóba utazott, ahol az ottani védelmi miniszterrel egyeztetett és elmondta, hogy a lengyeleket tekinti ideális európai partnernek. (Az amerikai megszólalásokat lelkesen üdvözlő magyar diplomácia ebben az egy esetben csendben maradt.) Hegseth végül a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciára repült, amely a terület legfontosabb egyeztetési fóruma.
A bajor főváros, München, különleges vendégeket látott vendégül: J. D. Vance amerikai alelnök és a később Kijevbe látogató Keith Kellog, Ukrajnáért felelős különmegbízott is tiszteletét tette itt. Ezen a helyszínen zajlott le a harmadik alkalommal a háború sújtotta Ukrajna körüli diskurzus, amely mint egy hatalmas „elefánt” nehezedett a konferenciaterem légkörére. Azonban ezúttal nem csupán Oroszország és a transzatlanti szövetség közötti feszültségeket tapasztalhattuk, hanem a NATO-n belüli törésvonalakat is, amelyek új kihívások elé állították a szövetséget.
A müncheni találkozón résztvevők kíváncsian figyelték, hogyan képzeli el Trump az európai biztonság jövőjét, valamint milyen elképzelései vannak az elnöki stábnak az ukrajnai béke megteremtéséről.
A háromnapos konferencia zárására egyértelművé vált: a szándék megvan, de a konkrét lépések hiányoznak.
Megoldódott tehát a talány, az azonnali békekötés vágyához nem kapcsolódik kiérlelt koncepció. Trump pusztán a telefonhívás tényével már messzebb jutott, mint Biden három év alatt - érvelnek az amerikaiak. Konkrét koncepció hiányában az "újhullámos" washingtoni politikusok számtalan, sokszor szélsőséges vagy megvalósíthatatlan, gyakran egymásnak és önmaguknak is ellentmondó kijelentéseket, ígéreteket tettek Európa-szerte.
A kaotikus helyzetet Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter találóan jellemezte, amikor a katonai terminológiából kölcsönözve a harcfelderítés kifejezést használta Trump stratégiáira. Ez a megközelítés arra utal, hogy egy alegység célzott támadást indít az ellenség pozícióinak és védelmi vonalainak feltérképezésére. Magyarul ez annyit tesz, hogy bedobnak mindenféle abszurd ötletet, és figyelik, hogyan reagál a közönség, miközben cselekvésre ösztönzik őket.
Hegseth kifejezte véleményét, miszerint szerinte elképzelhetetlen, hogy Ukrajna visszanyerje a 2014 előtti határait, és ennek következtében az ország NATO-tagságát is kizárta. Bár Kellog később hozzátette, hogy a téma még mindig napirenden van, a kialakult helyzetet már nem tudta megváltoztatni. Nem arról van szó, hogy az európaiak ne lennének kétkedők Ukrajna NATO-tagságának közeljövőbeli lehetőségeivel kapcsolatban, vagy hogy ne látnák reálisnak, hogy az orosz csapatok visszavonuljanak az elmúlt évtizedben elfoglalt területekről.
Az, hogy az amerikai kormányzat még a tárgyalások előtt lemond Ukrajna egy részéről, valamint a fegyvernyugvás legfontosabb külső garanciájáról, komolyan aláássa a nyugati alkupozíciókat.
Bár a hétvégén heves reakciók törtek felszínre, az Egyesült Államok azonnal nekilátott a kétoldalú tárgyalásoknak az orosz féllel.
