Oroszország háborúja nem csupán négy ukrán megyéért zajlik. De vajon milyen célok vezérlik most? Mi rejlik a háttérben, és hogyan formálja ez a konfliktus a jövőt?
Miközben az európai és amerikai média legfőképpen a viharos Trump-Zelenszkij kapcsolat alakulására összpontosít, és ebből próbálja megjósolni az orosz-ukrán háború lehetséges végkimeneteleit, egy kulcsszereplő, Oroszország, gyakran háttérbe szorul. Ennek az országának szándékairól és stratégiáiról sokkal kevesebb információ áll rendelkezésre, pedig ezek a tényezők alapvetően befolyásolják a konfliktus alakulását.
Az orosz elképzelések és tervek legalább alapvető ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy reális képet alkothassunk arról, mi vár ránk a háború intenzív szakasza után. De mik is valójában az oroszok szándékai, céljai és vágyai? Érdemes alaposan megvizsgálni ezeket a kérdéseket, hiszen a válaszok kulcsszerepet játszanak a jövőbeli események előrejelzésében és a lehetőségek felmérésében.
Néhány nappal azután, hogy Oroszország megkezdte Ukrajna elleni agresszióját, a Kreml máris nyilvánosságra hozta azokat a feltételeket, amelyek mellett kész lenne lezárni a konfliktust. Az újonnan napvilágra került, 2022. márciusi dokumentum lényegében megkérdőjelezte az ukrán szuverenitás fogalmát, és biztosította volna, hogy az ország teljes mértékben védtelen maradjon egy esetleges jövőbeli orosz beavatkozással szemben.
A moszkvai diktátum számos drámai követelményt fogalmazott meg, amelyek közé tartozott az ukrán hadsereg létszámának jelentős csökkentése. Kijevnek el kellett volna ismernie a donyecki és luhanszki területek elvesztését, és jóvátételt kellett volna fizetnie a Donbaszt 2014 óta sújtó háborús károkért. Emellett el kellett volna törölnie az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat, és a nácítlanítás jegyében engedélyezni kellett volna a területein a náciellenes győzelem szimbólumainak használatát, amelyek gyakorlatilag a kommunista szovjet birodalom önkényuralmi jelképeit jelentették. Továbbá Kijevnek le kellett volna mondania a NATO-csatlakozás iránti igényéről is.
Az utóbbi évek követelései lényegében változatlanok maradtak, leszámítva, hogy mostanra már kiterjedtek azon területekre is, ahol az orosz csapatok megjelentek. Jelenleg nem csupán Donyeck és Luhanszk, hanem Herszon és Zaporizzsja is szerepel az orosz követelések között, mindezt pedig az ukrán közigazgatási határokra hivatkozva. Ez különösen fontos, hiszen olyan területeket érint, amelyeket az orosz erők még nem foglaltak el. A helyzet annyiban módosult, hogy a területi engedmények és a NATO-tagságról való lemondás vált a mostanra magabiztos orosz vezetés tárgyalási alapjává. E nélkül pedig nem látnak lehetőséget a párbeszédre – hangzik el a hivatalos álláspont.
Azonban a harctéri realitások nem csak az oroszoknak kedveznek. Jelenleg az látható, hogy a kérdéses területeket (különös tekintettel a Herszoni és a Zaporizzsjai régiókra) a jelen körülmények között is csak akkor tudnák megszerezni, ha az ukránok átadják önként. A Donbasz minden egyes négyzetméteréért is kemény harcot folytató, jóformán csak araszolva haladni bíró orosz haderő számára hosszú és igen véres vállalkozás volna ezek fegyveres megszerzése.
