Fél évszázada lépett hatalomra a történelem egyik legvéresebb diktátora, akinek uralkodása mély nyomot hagyott a világban.

A vörös khmerek 1975 áprilisi hatalomátvétele mélyen megrázta Kambodzsát, véget vetve a polgárháborúnak, de egyben elindítva a XX. század egyik legszomorúbb fejezetét az ország történetében. A rezsim radikális lépésekkel próbálta megváltoztatni a társadalmat: felszámolta a vallási gyakorlatokat, a városi életformát és a pénzhasználatot, miközben milliókat kényszerített munkatáborokba. E kegyetlen elnyomás keretében az értelmiségi réteget és a kisebbségeket különösen célkeresztbe állították, ezzel súlyosan megrendítve a kambodzsai társadalom alapjait.

Kambodzsában soha nem létezett a nyugati értelemben vett demokrácia, ami nagyrészt történelmi okokra vezethető vissza. A kambodzsai uralkodók abszolút hatalmát, istenkirályi létét még az 1863-ban megérkezett francia gyarmati adminisztráció sem kérdőjelezte meg, de a második világháborús japán megszállás ezen szintén nem változtatott.

1945 után, a függetlenség kivívásának időszakában, Kambodzsában egy demokratizációs folyamat vette kezdetét. Norodom Szihanuk király uralkodása alatt, 1953-tól 1970-ig, azonban egy jobboldali önkényuralmi rendszer alakult ki, amely 1970-ben puccs révén átadta a hatalmat Lon Nol tábornok katonai diktatúrájának. Szihanuk törekvése, hogy országát távol tartsa a vietnámi háború örvényétől, ellentétben állt Lon Nol kormányzásának idejével, amikor Kambodzsa az Egyesült Államok támogatását élvezte. A kommunista felkelés 1968-as kirobbanását követően, 1975-ben a vörös khmerek győzelmet arattak a polgárháborúban, és egy még szélsőségesebb, erőszakosabb rendszert vezettek be, amely drámai módon megváltoztatta az ország jövőjét.

Pol Pot, a Párizsban és Phnom Penhben tanult kommunista aktivista vezette a kezdetben a vietnamiak támogatását élvező vörös khmereket, akik átvették a hatalmat Kambodzsában 1975 tavaszán. A rezsim kiürítette a városokat, és milliókat kényszerített vidékre a "Zéró év" elnevezésű radikális kampány részeként. A mozgalom célja Kambodzsa történelmének eltörlése és egy osztály nélküli, agrártársadalom létrehozása volt. A kormányzat egy agrárszocialista társadalmat kívánt létrehozni a városok erőszakos kiürítésével és olyan radikális politikák végrehajtásával, amelyek megszüntették a nyugati hatásokat az országban. Ez magában foglalta a magántulajdon eltörlését és a kollektív gazdálkodás létrehozását is. A brutális átalakítás széles körű atrocitásokhoz vezetett.

A Sztálin és Mao Ce-tung ideológiáit egyaránt magáénak valló Pol Pot, aki mindenhol ellenségeket keresett, a vörös khmer rezsim élén állva brutális módszerekkel irtotta az etnikai kisebbségeket. A cham muszlimokat, vietnamiakat és kínaiakat célozta meg, emellett az értelmiségieket, szakembereket, vallási vezetőket és a politikai ellenfeleket is a kivégzések áldozatául ejtette. A gyerekkatonák tömeges alkalmazásával hírnevet szerzett vezetés később már saját embereit sem kímélte, a belső tisztogatások pedig folyamatosan zajlottak, így a félelem légköre állandósult.

Miután a kapcsolat Vietnammal egyre feszültebbé vált, 1979-ben a vietnami hadsereg sikeresen megdöntötte a vörös khmerek hatalmát, ami Pol Pot kényszerű visszavonulásához vezetett a dzsungellel borított thaiföldi határvidékre. Ott gerillaműveleteket irányított egészen 1997-es letartóztatásáig. A valódi felelősségrevonás elkerülése érdekében, miután egyik alvezére letartóztatta, házi őrizetben hunyt el 1998-ban. Uralkodásának öröksége mély sebeket ejtett Kambodzsa lelkében, amely még ma is küzd a múlt sötét árnyékával, és sokan próbálják feldolgozni azokat a borzalmakat, amelyek a történelem ezen szakaszából származnak.

A pontos szám meghatározása rendkívül nehézkes a tömegsírok, a hiányos adatkezelés és a széleskörű zűrzavar miatt. Azonban az évtizedek óta zajló törvényszéki és demográfiai elemzések révén sikerült szűkíteni a becsült számok tartományát. A legújabb kutatások alapján körülbelül 1,7-2 millióra tehető azoknak a személyeknek a száma, akik a gyilkos rezsim idején vesztették életüket.

A vietnami erők 1978. december 25-én léptek be Kambodzsába, és 1979. január 7-én elfoglalták Phnom Penh városát, ezzel véget vetve Pol Pot brutális uralmának. A beavatkozást követően vált egyértelművé a népirtás szörnyű mértéke, ahogy a hatóságok országszerte tömeges kivégzések és tömegsírok nyomaira bukkantak.

1979 után Kambodzsa egy rendkívül nehéz és kihívásokkal teli újjáépítési időszakot élt át a vörös khmer rezsim bukása után. A vietnami invázió, amely véget vetett a vörös khmerek uralmának, a Kambodzsai Népköztársaság létrejöttéhez vezetett. Az 1980-as évek során azonban az új kormány folyamatos harcban állt a vörös khmerek megmaradt erőivel és számos ellenálló csoporttal, ami tovább nehezítette az ország stabilizálását és fejlődését.

A hidegháború lezárulásával, a vietnami csapatok kivonulását követően, 1991-ben a párizsi békemegállapodások új lehetőségeket teremtettek az ENSZ által támogatott demokratikus átmenet előtt. Ez az átmenet 1993-ban elvezetett a régóta várt első szabad választásokhoz. Azonban a politikai instabilitás továbbra is aggasztóan jelen volt, különösen miután Hun Szen miniszterelnök, aki 1985-ben vietnami támogatással lépett hatalomra, sikeresen megőrizte pozícióját az új politikai környezetben. 1997-ben végrehajtott puccsával megerősítette hatalmát, elnyomva ezzel az ellenzéki hangokat és megszilárdítva dominanciáját a politikai életben.

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején Hun Szen kormánya jelentős gazdasági reformokat hajtott végre, amelyek komoly növekedést eredményeztek olyan ágazatokban, mint a turizmus és a ruhagyártás. A korrupció, az emberi jogok megsértése és a politikai elnyomás azonban továbbra is fennállt a kormánya alatt. Bár Kambodzsa nagy lépéseket tett a gazdasági fejlődés terén, továbbra is küzd a vörös khmerek örökségével, és kihívásokkal néz szembe a kormányzás, az emberi és a politikai szabadságjogok terén. Hun Szen 2023-ban visszavonult, a hatalmat átadta fiának Hun Manetnek. Kambodzsa időközben tagja lett az ASEAN-nak, miközben a Nyugattal szemben Kína befolyása látványosan megerősödött az országban.

A Szihanuk család mindig is kulcsszereplője volt Kambodzsa XX. századi történetének. Norodom Szihanuk 1941-ben lépett a trónra, és uralkodása alatt a nemzet modernizálására, valamint a hidegháború idején a semlegesség megőrzésére tett kísérletek jellemezték, még a fokozódó kihívások és politikai zűrzavarok közepette is. Pol Pot hatalomra kerülésekor Szihanukot először börtönbe zárták, de később szimbolikus figurává avanzsált, akit a vörös khmerek felhasználtak arra, hogy legitimálják tetteiket és erősítsék hatalmukat.

A vörös khmerek 1979-es bukása után Szihanuk visszatért, hogy fontos szerepet játsszon a béketárgyalásokban és az alkotmányos monarchia létrehozásában az 1990-es években. Habár az uralkodó jogkörét jelentősen korlátozták, a király nagy szerepet töltött be a nemzet egységének létrehozásában. Miután 2004-ben lemondott, utóda fia, Norodom Szihamoni lett. A Szihanuk család öröksége továbbra is hatással van a kambodzsai társadalomra és politikára a kulturális eseményekben és a kormányzásban való folyamatos részvételén keresztül, tükrözve az uralkodó család befolyásának fennmaradását a nemzet viharos történelme során.

A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársaként a szerző szakmai tapasztalatainak és kutatásainak gazdag tárházával járul hozzá a tudományos közélethez.