Bátorságával egyedülálló módon vette fel a harcot a taxisgyilkossal egy másik taxisofőr.


A taxik biztonságának emelésére intézkedéseket tettek

A taxisofőrök egy része feszülten és aggódva éli mindennapjait. "Többé nem hallgathatunk csendben" - e szavakkal lépett be szerkesztőségünkbe Demszky Gábor, aki másodállású gépkocsivezetőként próbálja felhívni a figyelmet a problémákra. A Magyar Hírlap 1974. január 7-i cikkében olvashatunk arról, hogy a későbbi budapesti főpolgármester (1990-2010) a taxisok biztonságának növelését sürgette. A felhívás hátterében a néhány héttel korábban történt taxisgyilkosság állt, amely sokkolta a szakmát és a közvéleményt egyaránt.

1973 karácsonyának első napján lelőtték Klivényi András taxist. A bűntettről a korabeli sajtó beszámolt; a Kossuth Rádió összefoglalója a következőképpen szólt. "December 25-én hajnalban egy ismeretlen személy pisztollyal arra kényszerítette Klivényi András 30 éves taxisofőrt, hogy Üllőre vigye. A község külterületére érve az ismeretlen több lövést adott le a gépkocsivezetőbe, majd a taxit felgyújtotta ég elmenekült. Klivényi András sérüléseibe a helyszínen belehalt."

Itt találod a legújabb híreket!

Tegnap késő éjszaka egy rejtélyes férfi a Bem rakparton beszállt egy taxiba, amelyet Schubert Imre vezetett. A férfi pisztolyt rántott, és arra kényszerítette a sofőrt, hogy Dunaharasztiba vigye, figyelmeztetve őt, hogy ne merjen ellenállni, mert Üllő közelében már lelőtt egy taxisofőrt. A település határánál a gépkocsivezető hirtelen kiugrott az autóból, amely ezután leszaladt az útról, és több méter magasból a HÉV-sínekre zuhant. A taxiban tartózkodó fegyveres támadó a baleset következtében életét vesztette. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy a fegyveres támadást mindkét taxi ellen egy 19 éves dunaharaszti kocsimosó, Micsonai Sándor követte el, aki egy lopott pisztollyal hajtotta végre tettét.

Schubert, amikor meglátta a pisztolyt, nem akarta, hogy a támadó elvigye, de a helyzet szorítása nem adott más lehetőséget. A férfi már sejtette, hogy a háta mögött Klivényi gyilkosa rejtőzik. (Népszava) Dunaharasztiba tartva Schubert Imrének sokféle gondolat futott át az agyán. "Útközben azon tűnődtem, hogy balesetet okozok, de hiába száguldoztam 90-100 kilométeres sebességgel, nem jött össze. A Soroksári úton megpróbáltam nekivágni a Vidám étterem falának, de mivel záróra volt, rengetegen voltak a járdán, és nem akartam ártani az embereknek. Ekkor döntöttem el, hogy kiugrok a kocsiból."

A mutatvány a vártnál is jobban sikerült: Schubert sértetlenül megúszta a saját maga által kaszkadőrprodukciónak titulált vetődést. Bátorságát elismerve családjával együtt Hajdúszoboszlóra utazhatott pihenni, ráadásul a Kiváló dolgozó megtisztelő címével is kitüntették.

S ki volt Micsonai? A BELKER Szállítási vállalat dolgozója, akinek állandó bejelentett lakása Dunaharasztiban volt, édesanyjánál és nevelőapjánál féltestvéreivel együtt. A fiatalember nem épp a munka hőse volt: csavargott, fizetését elszórta, gyakran kölcsönkért, és ha úgy érezte szükségesnek, meglopta az anyját is. Egy ilyen alkalommal tetten érték, és miután anyját bántani akarta, kiutasították a lakásból. Micsonai ekkor Pomázon vett ki albérletet, ahol a támadás után a rendőrök több száz forintot találtak, amiről úgy gondolták, hogy a megölt taxisé volt. A nyomozás során kiderült, hogy a fiatalember egyik barátkának azt mondta, hogy nagy dologra készül. "Ha rajta vesztek felakasztanak, ha nem, ragyogó életem lesz." (Népszava)

A fővárosi taxisok évente körülbelül 50 millió utast szállítottak, és 1972-ben sajnos 43 esetben támadás érte őket. Ebben az időszakban a taxisofőrök műszakonként átlagosan 20-22 fuvart teljesítettek, ami napi 400-500 forint körüli bevételt jelentett számukra. A támadások hatására a sofőrök sürgetni kezdték a biztonsági intézkedések bevezetését, mivel sokan fenyegető telefonhívásokat kaptak, és játékpisztolyokkal próbálták őket megfélemlíteni. Ennek következtében a gépkocsivezetők vasrudakat és franciakulcsokat rejtettek el az ülések alatt, hogy megvédjék magukat.

Hogy ne fajuljanak el a dolgok, a történtek után megjelent a taxicsekk és a taxiutalvány, hogy a sofőröknél minél kevesebb készpénz legyen. Beharangozták a taxisok biztonsági oktatását is. Ezenfelül elrendelték, hogy a főváros területét elhagyó taxisok a diszpécsereknek jelentsék utasuk nevét és személyi igazolványszámát, továbbá a rendőrőrszemek is igazoltatták őket, és felírták az adatokat.

A taxisgyilkosság apropóján az Új Magyarország 1974. év elején összeszedte a korábbi taxisofőrök ellen elkövetett erőszakos tetteket. 1973. december 7-én Pécsett, a Hősök terén két fiatalember és két lány ült be Sohunk János taxijába. Szigetvár előtt a két lány kiszállt a kocsiból, a hátsó ülésen utazó egyik fiatal pedig egy késsel többször hátba döfte a sofőrt. Akinek még volt annyi ereje, hogy kiugorjon az autóból, de támadója utána szaladt és mellbe szúrta őt. A fiatalok a megölt taxisnál lévő 220 forintot elvették, de sokra nem mentek vele, mert a rendőrök néhány órával később elfogták őket.

Egy érdekes és sötét történet bontakozik ki 1971 környékén Kecskemét határában: két fiatal, mindössze 19 éves fiú úgy döntött, hogy elrabolják egy taxisofőr autóját, hogy disszidálhassanak. Ám a merész tervük meghiúsult, és végül 16-16 év börtönbüntetést kaptak, tekintettel fiatal korukra. A halálbüntetést megúszták, de a sors nem volt ilyen kegyes egy másik férfival, aki 1951-ben Szentendre környékén gyilkolt és rabolt ki egy taxist. Őt halálra ítélték, és végül akasztással végeztek vele. Hasonló sorsra jutott az az elkövető is, aki 1965-ben a Nagykőrösi úton lőtte agyon a taxisofőrt, majd elvette tőle a pénzét és értékeit.

A támadások megelőzése érdekében a taxikba műanyag válaszfalakat építettek, hogy a sofőrt elválasszák a hátsó ülésektől és a mellette lévő helytől. Azonban néhány év elteltével, a sofőrök nyomására, ezeket a válaszfalakat eltávolították. Ennek oka egyrészt a belső térben keletkező huzat volt, másrészt pedig az, hogy a plexi nem nyújtott megfelelő védelmet a sofőrök számára.

A bűnözők többségében ugyanis nem a taxiban "estek neki" a sofőrnek. 1972. június 19-én például a 14 és fél éves V. András, a budapesti Béke szálló előtt szólított le egy taxist. "A Kvassay-zsilipnél megállította a taxit, mondván, hogy nagybátyja a vízmű területén dolgozik. Ügy tett, mintha bement volna az üzem területére, aztán visszajött a kocsihoz, a hátsó ülésről kivette személyi igazolványát. Egyszer csak felkiáltott: "Sofőr bácsi, a jobb hátsó teljesen lapos!"

A taxisofőr kiszállt a járműből, és lehajolt, hogy valamit megnézzen. Ekkor a fiú hirtelen előrántotta tőrét, és határozott mozdulattal a férfi hátába döfte. Az áldozat életét csupán a sürgős orvosi beavatkozás tudta megmenteni. A rendőrség végül július 13-án bukkant rá a fiúra. V. Andrást a Fővárosi Bíróság - figyelembe véve a fiú fiatal korát - előre megfontolt szándékkal, anyagi haszonszerzés céljából elkövetett emberölés vádjával 5 év börtönbüntetésre ítélte.

Related posts