Felfedezték a vérürgék eddig ismeretlen populációját.
Egy új kutatás fényében először sikerült széles körűen dokumentálni a húsevő magatartást a mókusfélék körében – számol be róla az AFP. Jennifer E. Smith, a Wisconsini Eau Claire-i Egyetem biológusa és a kutatócsoport tagja hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények azt mutatják, a vadon élő állatok még mindig képesek meglepetéseket okozni.
A tudósok idén nyáron, a hosszú távú kutatásuk 12. évében, izgalmas megfigyeléseket végeztek a kaliforniai Briones Regionális Parkban. Június és július folyamán összesen 74 interakciót dokumentáltak, amelyek során a mókusfélék családjába tartozó kaliforniai ürgék és pockok léptek kapcsolatba egymással. Az esetek 42 százalékában a kaliforniai ürgék aktívan vadásztak a pockokra.
Sonja Wild, a Davisi Kaliforniai Egyetem kutatója és a projekt csapatának tagja, elmondta, hogy kezdetben kétségei voltak az egyetemisták által megosztott tapasztalatok hitelességével kapcsolatban. Azonban miután a kutatócsoport kifejezetten a jelenség vizsgálatára összpontosított, számos helyszínen sikerült dokumentálniuk a megfigyelt viselkedéseket.
Korábban is tudott volt, hogy a mókusfélék mintegy 30 faja opportunista módon fogyaszt húst - kis halakat vagy madarakat. Nem volt azonban világos, hogy ez a viselkedés dögevésből vagy aktív ragadozásból ered-e.
Ez a tanulmány az első olyan kutatás, amely hitelesítette, hogy a vadászat valójában rendszeresen előfordul.
Az ürgék ügyes vadászokként, lapulva és rejtőzködve csaptak le zsákmányukra, miközben gyakran üldözték is őket. A kutatócsapat megfigyelte, hogy ezeknek a kis rágcsálóknak a húsevő magatartása július első két hetében tetőzött, ami egybeesett a pockok népességének jelentős növekedésével.
Más állatok, mint a mosómedvék, prérifarkasok és hiénák, szintén alkalmazkodtak az emberi tevékenységekhez, és ennek hatására megváltoztatták vadászati módszereiket. Az ürgék esetében is hasonló a helyzet: húsevővé válásuk a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásuk egyik nyilvánvaló jele.
A kutatók ambíciója, hogy mélyebben belemerüljenek a jelenség tanulmányozásába, és felfedezzék, vajon a vadászó magatartás öröklődik-e a generációk során.
