A jövőt a viták szőtték, ahol különböző nézőpontok találkoztak és ütköztek.

Tóth Károly szobrának ünnepélyes leleplezése a Gombaszögi Nyári Tábor csütörtöki programjának fénypontjaként valósult meg, július 17-én. Az esemény során a Magyar Szövetség országos elnöke, valamint a felvidéki magyar sajtó képviselőivel folytatott eszmecserék tették még emlékezetesebbé a napot.

A szoboravató ünnepségén az első beszédet Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mondta el, aki méltatta az esemény jelentőségét. Ezt követően Öllős László, a Fórum Intézet elnöke osztotta meg saját nézőpontját, amely gazdagította az ünnepség szellemiségét. Végül Sándor Eleonóra, Tóth Károly özvegye lépett a mikrofonhoz, és személyes emlékeivel keltette életre a múltat, mély érzelmeket ébresztve a hallgatóságban.

Németh Zsolt beszédében mély történelmi és szellemi kontextusba helyezte Tóth Károly életművét. Emlékezetes módon visszautalt fiatalkori lázadásukra, amely nem csupán a kommunizmus ellenállását takarta, hanem egy szabadabb és emberségesebb világ megteremtésének iránti szenvedélyt is kifejezte.

A felvidéki magyar közösségi élet színterei – mint a Csemadok, a klubok és táborok – nem csupán a fennmaradás színhelyei, hanem az új jövő megalkotásának fontos bázisai is voltak. E folyamatban Tóth Károly és baráti köre kulcsszerepet töltött be, hozzájárulva a közösség összetartásához és fejlődéséhez.

Kiemelte: A közösségszervezés és intézményalapítás alapja mindig is az a hit volt, hogy a szabadság csak közös erőfeszítéssel, magyarok és szlovákok együttműködésével valósítható meg.

Tóth Károly egyike volt azon utolsó gondolkodóknak, akik a liberalizmus eredeti, nemzeti elkötelezettséggel kiegészített eszméjét képviselték. Ez a szabadságeszmény egyszerre szolgálta az egyén, a nemzet és a kisebbségi közösségek érdekeit.

Németh hangsúlyozta, hogy ahogyan egykor Kossuth és Széchenyi határozták meg a felvidéki magyar politikai diskurzus irányvonalát, úgy Tóth Károly és Duray Miklós is jelentős szerepet játszottak a viták során. Ezek a nézeteltérések nem csupán megosztó örökségek, hanem gazdag szellemi hagyatékok, amelyek közös alapként szolgálhatnak a jövő generációi számára.

A beszéd végén arra inspirált mindenkit, különösen a fiatalokat, hogy bátran álmodják meg és építsék fel saját világukat – ahogyan Tóth Károly is tette. Csak így válhatunk méltó örököseivé az ő gazdag életművének.

Öllős László szívhez szóló beszédében nosztalgikusan idézte fel Tóth Károly emlékét, akit már egyetemi éveik során, szobatársként és barátként ismert meg. A közös élmények és emlékek sokasága tette ezt a kapcsolatot különlegessé, amely örökre nyomot hagyott László életében.

Tóth Károlyt a gyakorlati cselekvés embereként jellemezte. Szerinte mindig arra törekedett, hogy embereket, eszméket és intézményeket kapcsoljon össze a közjó érdekében. Precíz, szervezett, kitartó munkájának eredményei a szlovákiai magyar közélet szinte minden területén érezhetők.

Tóth Károly életművében mindig is a közösség iránti elkötelezettsége tükröződik. Ő volt a mozgatórugója olyan fontos kezdeményezéseknek, mint a Vág Irodalmi Színpad és a József Attila Ifjúsági Klub. Aktívan részt vett a magyarországi ellenzéki mozgalmakban is, ahol hangot adott a változások iránti vágyának. Később a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztőjeként és szellemi műhelyek inspiráló vezetőjeként maradandó értékeket teremtett, hozzájárulva a kultúra gazdagításához.

Kiemelkedő szerepet játszott a csehszlovákiai magyar kisebbség jogainak védelmében, és Duray Miklós távollétében ő vette át a mozgalom irányítását. Társalapítóként hozzájárult a Független Magyar Kezdeményezés létrehozásához, amely később Magyar Polgári Pártként vált ismertté, és vezető pozíciókat is betöltött a szervezet keretein belül.

Öllős szerint Tóth Károly egyik legjelentősebb életműve a Fórum Kisebbségkutató Intézet megalapítása volt 1996-ban, amely nemcsak tudományos, hanem közösségi térként is működött.

Népszerűsítette az egyetlen szlovákiai magyar tudományos folyóirat megalapítását, és 1999 és 2003 között irányította a civil képzések lebonyolítását, amelyek jelentős új impulzusokat biztosítottak a szlovákiai magyar közösségi szervezetek számára.

Tóth Károly a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának egyik alapító tagjaként tevékenykedett, ahol szóvivői és szervezői szerepkörben fáradozott egy közös platform megteremtésén, amely a magyar közösség összefogását célozta.

Bár külső megjelenése nyugodtnak és visszafogottnak hatott, a valóságban lángoló szenvedélye és kitartása hajtotta, hogy fáradhatatlanul küzdjön a közösség jövőjéért.

Öllős véleménye szerint Tóth Károly lehetőséget biztosított másoknak, hogy bátran kezdeményezzenek és aktívan részt vegyenek a cselekvésben. Ez az örökség pedig továbbra is él és hat ránk.

Orosz Örs, a Sine Metu vezetője nosztalgiával idézte fel, miként szolgált példaként a fiatalok számára Tóth Károly.

"Tóth Károly inspiráló gondolatai és az azokból áradó energia nyújtotta számunkra a bátorságot, hogy egyetemi tanulmányaink befejezése után félelem nélkül térjünk haza a szülőföldünkre" - osztotta meg Orosz Örs, a Sine Metu elnöke, aki a szoborállítás ötletének kezdeményezője.

Kiemelte, hogy Tóth Károly támogató jelenléte érezhető volt a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalomban, ahol ugyan nem irányított, de bátorított a cselekvésre, valamint a Félelem nélkül Sine Metu Egyesület megalapításában is, amely 14 évvel ezelőtt jött létre a Fórum Intézet bázisán.

Sándor Eleonóra, Tóth Károly özvegye is megemlékezett férjéről. Elmondta: "Karcsi különösen szerette Gömört, a tartalmas vitákat, a nyüzsgést, és örömmel vette körül magát fiatalokkal. Lelkesedett a civil kezdeményezések iránt, és aktívan mozgósította is azokat. Személyisége - közéleti és emberi oldala egyaránt - sokak számára jelenthet inspirációt, akár saját értelmezésükben is" - mondta.

Zárásként kifejezte háláját mindazok iránt, akik ápolják férje emlékét, a család nevében is köszönetet mondva a jelenlévőknek. Ezt követően a megemlékezés virágait helyezték el.

A Gombaszögön felállított szobor Éliás Ádám ifjú szobrászművész alkotása, aki kassai származású, Budapesten végzett, és nemzedékének egyik legaktívabb köztéri szobrásza.

A Fórum Intézet számára egy gipszszobor ajándékozásával gazdagodik Dunaszerdahely kulturális élete. A bronzba öntést a tehetséges Martus Márk öntőmester végezte, édesapja szakmai támogatásával Kéménden. A szobor impozáns talapzata Szalay Géza keze munkáját dicséri, aki a felvidéki kőfaragók között az egyik legkiválóbb mestereként ismert, és a talapzat Dunamocson készült el.

Orosz Örs a szoboravatón bejelentette, hogy Tóth Károly emlékművének közelében Duka Zólyomi Árpád szobra is méltó helyet fog kapni Gombaszögön. A talapzat már elkészült, és a projekt megvalósításához szükséges forrásokat közösségi adománygyűjtés keretében kívánják összegyűjteni.