A kígyók talán kulcsszerepet játszanak a magyarok egyik népi hiedelemvilágában: testük titkos erejében rejlik az ellenszer.
Talán furcsa, de egyes hüllők vizelete nem folyékony formájában jelenik meg, hanem szilárd állapotban. Az, ahogyan ezek az állatok a húgysavból származó szilárd részecskéket kezelik, új megoldásokat kínálhat az emberi köszvény és vesekő okozta nehézségekre.
A hüllők világa számos meglepetést rejt, különösen, ha közelebbről megvizsgáljuk, hogyan működik a testük. Egy friss tudományos kutatás most új fényt vetett arra, miként választják ki a kígyók és más hüllők a salakanyagaikat. A felfedezés első pillantásra apróságnak tűnhet, ám valójában jelentős következményei lehetnek az emberi egészség megértésében is.
A legtöbb emlős - így az ember is - folyékony formában, vizeletként üríti ki a felesleges anyagokat, köztük a húgysavat, az ammóniát és más nitrogénalapú vegyületeket. A folyékony vizeletben ezek az anyagok vízben oldva távoznak. A hüllők azonban más utat választottak az evolúció során. Száraz, vízben szegény élőhelyeiken nem engedhetik meg maguknak az ilyen mértékű folyadékvesztést, ezért a szervezetük alkalmazkodott.
A kutatók most részletesen megvizsgálták, mi történik egyes hüllők kiválasztó rendszerében. Kiderült, hogy sok faj nem folyékony vizeletet termel, hanem sűrű, szilárd formában választja ki a salakanyagokat, amelyek fehér kristályos porszerű anyagként távoznak a testükből.
Ez a kristályos struktúra a húgysav urát nevű vegyületekből épül fel, melyek apró, mikroszkopikus gömbökké rendeződnek.
A vizsgálatok során kiderült, hogy ezek a gömbök nem egyszerű kristályok, több rétegből épülnek fel. A belső rétegekben apró nanokristályok találhatók - ezek olyan kristályok, amelyek mérete a nanométeres (azaz a milliméter egymilliomod részének megfelelő) tartományban van.
A nanokristályokat egy finom vízréteg kapcsolja össze, ami egy olyan stabil, mégis rugalmas struktúrát hoz létre. Ennek köszönhetően a hüllők képesek a mérgező nitrogénalapú vegyületek, például az ammónia biztonságos kiválasztására, anélkül, hogy ez a szervezetükre káros hatással lenne.
Figyelemre méltó, hogy a hüllőkben lejátszódó biológiai folyamatok egyes aspektusai párhuzamba állíthatók az emberi szervezet működésével – csakhogy nálunk ezek a mechanizmusok gyakran súlyos fájdalommal járnak.
Az emberi testben a húgysav a vérben oldott állapotban található, és általában a vesék segítségével ürül ki. Amikor azonban a húgysav szintje túlzottan megemelkedik, az anyag kristályos formájában kicsapódhat, és lerakódhat az ízületekben vagy a vesékben. Ez a jelenség két jelentős problémát idézhet elő: egyrészt köszvényhez vezethet, amely rendkívül fájdalmas gyulladásokkal jár, másrészt hozzájárulhat vesekövek kialakulásához is.
A tudósok ezért kíváncsiak arra, hogyan lehetséges, hogy a hüllők testében a kristályos húgysav semmiféle kárt nem okoz, míg az emberben komoly betegségeket vált ki. A mostani kutatásban röntgenanalízissel és különféle mikroszkópos eljárásokkal vizsgálták a hüllők húgysavkristályait, és azt találták, hogy ezek szerkezete egészen más, mint az emberi szervezetben kialakuló kristályoké. A hüllők kristályai rendezett, gömbszerű formában épülnek fel, így nem szúrják és nem irritálják a szöveteket.
Az emberi húgysavkristályok éles, tűszerű formáikkal gyulladást okoznak az ízületekben. A legújabb kutatások révén közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, a hüllők szervezete miként alakítja ezeket a kristályokat gömb alakúvá. Ez a felfedezés új reményeket kínálhat a köszvényes megbetegedések fájdalmának enyhítésére, és akár lehetővé teheti, hogy a vesekövek fájdalommentesen távozzanak a testből.
